Legyenek bizonyos határok – Gyurcsány ezeken már túl van
A magyargyűlölők mozgalma nem új keletű. Ennek a fura társaságnak a tagsága az Attila fiait egymás ellen uszító Veronai Detrétől IV. Lajos keleti frank királyon (ugros eliminandos esse), Avram Iancun (erdélyi mészárlások), Szamuelyn és Rákosin át Donáth Annáig nyúlnak.
A modern kori magyarellenesség az SZDSZ-ben öltött testet; a rendszerváltáskor látszólagos radikális kommunistaellenességükkel sokakat megtévesztettek, így eszméik valós támogatottságához képest jócskán felülreprezentálva kerültek be a Parlamentbe.
Híres szürkeállományukról idővel kiderült, hogy az nemcsak igazán szürke, de gyűlölettel lett feltöltve. Beletelt egy bő évtizedbe, míg ezt maradék szimpatizánsainak többsége is felismerte, és a pártot a süllyesztőbe küldte. A magyarfóbiás azonban nem tűnik el, csak átalakul; több alakban is feltámadtak, és nem adhatván mást, csak mi lényegük, újra egy ördögien erkölcstelen, személyes frusztrációit görcsös féltékenységgel kompenzáló, kisebbrendűségi komplexusát látszólagos hiúsággal leplező hazug szenvedélybetegbe helyezik minden bizalmukat. (Már ha a bizalom szó magasztos jelentése kapcsolatba hozható velük.)
Pedig lennie kell(ene) egy nemzeti minimumnak. A szuverenitásunk, az otthonunk és biztonságunk megőrzésének alapvetése; konszenzus a legfontosabb történelmi események megítélésében (honfoglalás, törökellenes háborúk, reformkor, Trianon, ’56); alapvető közös kulturális kincs (Himnusz, Talpra magyar, Erkel, Munkácsy, Hajós Alfréd, József Attila stb.).
Ehhez a mindenki által elfogadott normához tartozik, hogy amiképpen nem nevezünk el utcát Haynauról, nem mondunk Pozsony helyett Bratislavát és nem ábrázoljuk micisapkának a Szent Koronát, azonképpen nem támogatjuk Gyurcsány Ferencet (sem rokonait, ismerőseit és üzletfeleit) abban, hogy Magyarországon hatalomra jussanak.
Abban egyetértésre van szükség, hogy ő nem lehet az összmagyarság választott vezetője. (Egy párté – a latin pars szó ugyanis részt jelent – igen; vessenek magukra, ha nem találtak jobbat. De miniszterelnök, egy koalíciós kormány meghatározó figurája vagy például köztársasági elnök semmiképp.) Gyurcsánynak a hatalomba történő esetleges visszatérése a közmegegyezéses nemzeti minimum felrúgása volna.
Ő egyszerűen nem párbajképes: a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson miniszterelnökként a magyar nemzet egysége ellen lázított, megtagadta az elcsatolt területeken élő honfitársainkat, vagyis hazaárulást követett el.
Az őszödi beszédből kiderült, hogy választási csalásban vétkes, mivel adatokat hamisított és hazudott a kormányra kerülése érdekében. Az 56-os forradalom ötvenedik évfordulóján lovasrohamot vezényelt és lövetett a saját népére, ami háborús bűncselekmény. Ha ezek után Gyurcsány bármilyen közjogi méltóságot betölthet, akkor bárki és bármilyen szervezet megteheti ezt. Nácik vagy kommunisták, anarchisták vagy diktátorok, elmebetegek és bűnözők, más országok ügynökei és szabadkőművesek, csimpánzok vagy orángutánok. Nincs erkölcsi-politikai-jogi gát, nincs kizáró ok többé.
Gyurcsány hálás témája volt a viccnek, szatírának, amíg senki sem gondolta égbekiáltó bűnei és kudarcai után (még szövetségesei szerint is megüzenték neki a választók, hogy menjen a p.ba), hogy valaha visszatérhet. Most, a közös ellenzéki lista felállásával mégis úgy tűnik, hogy ez komoly, mert viccnek azért elég durva lenne.
Ungváry Zsolt
A szerző korábbi írásait itt olvashatja
Kiemelt képünk forrása: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke 16. évértékelő beszédét tartja Budapesten, a Sofitel Hotelben 2020. február 9-én. MTI/Kovács Tamás
