Budapest elveszett tetődíszei XII.
A ma elsőként terítékre kerülő épület nem tartozik a legrosszabb sorsúak közé, mégis érdemes róla szót ejteni. A Központi Statisztikai Hivatal palotaszerű főépülete a budai Rózsadomb lábánál emelkedik. Az eklektikus stílusú palotát Czigler Győző tervezte, akinek a nevéhez fűződik – többek között – a Gozsdu-udvar, a Széchenyi Fürdő, a Hold utcai és a Hunyadi téri vásárcsarnok, illetve a Műszaki Egyetem több épülete is. A palota 1897-re készült el, és a főváros egyik legszebb kupolájával rendelkezett.
A főhomlokzat mögött az első és a második emeleten egy-egy tágas tanácstermet, fölöttük a harmadik emeleten nagyméretű munkahelyiséget alakítottak ki. A második világháborút követően a főhomlokzat feletti és a két oldalszárny kisebb kupoláit is elvesztette az épület. A kétezres években történt rekonstrukció során a főhomlokzati kupolát korhű formában visszaépítették, ugyanakkor a díszes párkányzatot és a két kisebb kupolát már nem. 
A Kerepesi út és a Hungária körút sarkán álló eklektikus stílusú, háromszintes, saroktoronnyal rendelkező Bartalfy-bérházról keveset tudunk. Az 1900-as évek elején építtette Bartalfy János és neje, a terveket Hudetz János készítette, akinek elképzelése alapján épült meg a mai Szent István körút 25., a Rottenbiller u. 5/a, illetve a Damjanich utca 23. szám alatti épület is. A legalsó szinten üzletek kaptak helyet, központi részén az egykori Pannónia gyógyszertárral, amelynek utódja a közelmúltban ünnepelte 120 éves fennállását.
A bérház sarka és saroktornya teljesen megsemmisült Budapest ostromakor, mivel az épületből úgy a Hungária körútra, mint a Kerepesi útra kiváló rálátási (lövési) lehetőséggel rendelkezett, amit a véderők ki is használtak. A háború utáni helyreállításkor az épület fő díszeként funkcionáló saroktornyot és rajta a toronysüveget már nem építették vissza. 
Balázs Mórnak, a budapesti villamosközlekedés megálmodójának és megvalósítójának kezdeményezésére épült fel a később az ő nevét viselő 150 lakásos bérház, közvetlenül a Szent Lukács Fürdő mellett. Az 1903-ra elkészült, eredetileg háromszintes, kétudvaros eklektikus épületnek gazdagon díszített sarokkupolái voltak, amelyek nemcsak a mai Árpád fejedelem utcai fronton, de a Frankel Leó utcai oldalon is megtalálhatóak voltak. A terveket Wellisch Alfréd és Sípos József tervezte. A bérház azon kevés budapesti épület közé tartozik, amely még a második világháború előtt vesztette el tetődíszeit.
A Balázs-bérház díszes tetőzetét elbontva plusz két szintet húztak fel rá 1937-ben. Pénzhiány miatt azonban az eredeti saroktornyos tetőzet helyett egy dísztelen változatot építettek az elbontott helyére, amelyen a második világháború pusztításai és az azt követő egyszerűsítési törekvések csak tovább rontottak. Az épület híres lakója volt többek között Áprily Lajos költő és Déry Tibor író is. 
A Szabadság tér 12. alatt állt egykor a magyarországi nagykereskedőket tömörítő szervezet, a Magyar Kereskedelmi Csarnok Rt. (MKCS) székháza és bérháza. Az 1901-re elkészült ötemeletes, szecessziós épületet Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula tervezték. Felső szintjein lakások, utcafrontján üzlethelyiség, valamint az épületben hangversenyek rendezésére alkalmas díszterem, illetve az ott tartott vacsorákat, bálokat kiszolgáló saját konyha is volt. Párkányzatán Hermész négy szárnyaskígyós bronzszobrát helyezték el.
Tetőzetének sarkán egy vörösrézből készült gazdagon díszített földgömb állt egykor. 1933-ban költözött az épületbe az Amerikai Egyesült Államok budapesti követsége, ezután az épület a külvilág számára zárttá vált. A követség a második világháború ideje alatt – mivel a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak a két ország között – bezárt, és 1942-45 között Svájc kezelésébe adták. Ebben az időben az embermentő Carl Lutz svájci konzul és irodája volt az épületben.
Budapest ostromakor a ház súlyos károkat szenvedett, a díszes tetőzet azonban többé-kevésbé épen maradt. Ennek ellenére a Hermész-szobrok és a földgömb is eltűnt az épület tetejéről, illetve a homlokzaton is jelentős változások történetek (például a félköríves, üvegezett télikonyha helyett erkély került kialakításra). A világháborút követően, 1946-ban az amerikaiak visszavásárolták az épület tulajdonjogát. Itt töltött kényszerű vendégségben közel 15 évet Mindszenty József hercegprímás (1956-tól 1971-ig). Pár évvel ezelőtt a homlokzat felújításra került, de az épület nem kapta vissza eredeti tetődíszeit. 
A Déli pályaudvar mellett, a Nagyenyed utca és az Alkotás utca sarkán áll egy középkori lovagvárra hasonlító sarokház. A hatemeletes bérpalota 1929-ben épült Ambrus Zoltán és Hajnali Ödön tervei szerint. Murai Róbertné Finály Angéla volt az építtetője. A György-udvar az építtető unokájáról, Murai Györgyről lett elnevezve. A György-udvar stílusában a neobarokk, az art-deco, a reneszánsz és modern elemek keverednek egymással. Különböző kiadványok méltatták illetve döngölték földbe. A legtöbb kritikát a kanyar ívét nem követő homlokzata kapta, amely eredményeként a megszokott két főhomlokzat helyett három homlokzat került megépítésre. A főhomlokzatot egy asszimetrikusan elhelyezkedő, bástyaszerű, süveg nélküli torony díszítette.
A Déli pályaudvar (azaz a budai indóház) környékén elkeseredett harcok folytak a második világháborúban. A bástyaszerű toronyban a német-magyar véderők légvédelmi géppuskát és megfigyelőállást helyeztek el, így a szovjetek egyik első számú célpontjává volt. A harcok során a torony és a középkori várakra hasonlító csipkézett párkány mellvéd is teljesen elpusztult, amelyek háború utáni visszaépítésére nem volt már szándék. Ez az igazán különleges kinézetű épület megérdemelné a korhű rekonstrukciót! 
(A cikksorozat a következő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
