Te is Isten fia vagy!
„Az égből az Atya szózata hallatszott: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Az az Atya nyilatkozik meg így, aki annyira szereti az ő egyszülött fiát, hogy mindent neki ad. Emberi ésszel fel sem tudjuk fogni, mit jelenthet ez.
Azt tudjuk, hogy a folyamat kölcsönös. A szeretet nagy dinamizmusa jelenik meg benne a Szentlélek által. A Szentháromság titokzatos vérkeringése pulzál a szemünk előtt.
Most is, hogy az Isten Báránya a víz alá merül. Halljuk is a szeretet túlcsorduló mondatát. De ezen a ponton már a mi emberi testünket felvett, a bőrünkbe bújt Istenfiút látjuk a szemünk előtt. Azt, aki mindenben azonosult velünk, csak a bűnben nem.
Az Isten fia a mi emberségünkkel is megosztotta azt, amit számára az Atya ad. Mindent megkapunk, minden a miénk is! Jézus tehát azért megy ki a pusztába, hogy jelezze: rajta keresztül Isten fiai leszünk. Örökösök.
Mindannyiunknak, akik a megváltottság révén Krisztusban élünk, már teljesen új identitásunk lett. A láthatatlan és örök személyazonossági igazolványunkba bejegyezték: ő Isten fia!
Ez a hitünk. Az istenfiak identitásának hite. Minden a miénk, mert az Atya mindent ad minden fiának. Fel se tudjuk fogni, hogy mint valódi hercegek járunk és kelünk ebben a világban. A szabadság teljessége ez, mert miközben az Atya mindent ad, mi sem tudunk mást tenni, mint viszonozni ezt teljesen és szeretetből.
Ezért nem szabad, hogy félelem vagy szorongás legyen a szívünkben a bizalom helyett. Emiatt lesz közömbös, hogy ki mit mond rólunk, hogy bántanak-e vagy dicsérnek, hiszen az Isten szeretett fiai vagyunk és teljesen az Atya tenyerén élünk.
Sokszor bizony elfelejtkezünk erről a szabadságról és az isteni identitásunkról. Ilyenkor az igaz hit helyére valami más férkőzik be, amit a sátán variál a valóságból. Ilyenkor kezdünk el epekedni, hogy milyen jó lenne, ha Isten fiai lehetnénk, pedig már azok vagyunk.
Tudatosítanunk kell magunkban az igazságot. Mondjuk a fantáziánk segítségével. Oda kell képzelni magunk mellé Jézust, amint velünk jár s kel. Ezt a tevékenységünket mindössze az különbözteti meg a képzelgéstől, hogy amíg a képzelgés során arról fantáziálunk, ami nem létezik, a tudatosítás során a fantáziánk segítségével azt idézzük magunk elé, aki nagyon is valóságos.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepén érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy Isten fiai vagyunk. Mondjuk úgy, hogy gondolatban feltekintünk az égre, látjuk magunk előtt a ránk is leszálló szeretet Lelkét, mint egy galambot és meghalljuk az Atya szózatát:
„Te vagy az én szeretett fiam!”
Gável András
További Spiritusz-tartalmakért kattintson ide!
