Előbb akarok lenni keresztény
Megütötte a fülemet az új év első híradásainak egyike: Új-Zélandon visszatérhetett minden a régi megszokott kerékvágásba. Legyőzték a koronavírust. Elgondolkodtam: vajon ez vár majd ránk is? Vissza kell térnünk a korábban megszokotthoz? El kell felejtenünk, ki kell radíroznunk az életünkből az elmúlt küzdelmes évet, vagy észrevesszük és élünk a különleges helyzet adta ajándékokkal?
A járvány erősen megtépázta olasz barátaink életét is. Szörnyű veszteségeket éltek át az itáliai csizma életvidámságról híres lakói. Ennek ellenére egy különleges üzenetet kaptam Rómától délre élő ismerőseimtől szilveszter előtt néhány nappal. Isola del Liri lakóit év végi hálaadásra invitálták a december 31-i szentmisére az elmúlt év minden ajándékáért. Dalos testvéreink a saját életük példájával tanítanak bennünket,
mit jelent hálásnak maradni Isten jó terve iránt, minden átélt borzalom ellenére!
Áder János újévi köszöntőjében valamiképpen ugyanezt a hálás szívet akarta minden magyar bensejében felébreszteni. Mindenkiben. Hiszen az ellenséggel szemben nem csak a kormány vállalta és vállalja a küzdelmet, a lemondást, hanem mindannyian. Idős és fiatal egyaránt.
A hálás szív mindig nyitott. Ha megtanulunk hálásak lenni Isten terve iránt, képesek leszünk meglátni az isteni gondviselés jóságát, amely onnantól kezdve mindennapjaink vonatkoztatási pontja lesz. A napkeleti bölcseket csak „odafelé” vezette a csillag. Hazafelé már nem volt szükség efféle segítségre. Az Isten fiával találkoztak, és képessé váltak arra, hogy meghallják a szívükben Isten szavát, amelyet követni is akartak.
Életük meghatározója lett az isteni belső hang.
„Más úton” tértek vissza otthonaikba, oda, ahol addig éltek. Többé már nem voltak ugyanazok az emberek, mint korábban. A kisded Isten iránt kifejezett hála nyitottá tette őket, hogy megújuljon az életük.
Az év eleji, jó esetben pár hetes fogadkozásaink helyett adott számunkra is a feladat.
Más útra kell lépnünk. Nem térhet vissza minden a régi, jól megszokott kerékvágásba.
Isten megajándékozott bennünket azzal a lehetőséggel, hogy a kiszolgáltatottságaink közepette megláthassuk az ő arcát, amelyet ránk ragyogtat – az ároni áldás szavai szerint. Személyes kapcsolatba lép velünk. Emmánuel akar lenni számunkra az év minden napján és percében.
Visszatérnünk Istenhez mindannyiunk feladata. A liberális szemléletű testvéreinknek egy kicsit nehezebb a nem változó, abszolút vonatkoztatási pontra rálelni a rosszul értelmezett liberalizmusuk miatt, amely istentelenítette a világlátásukat. A számukra ezek után megmaradt törékeny humanitás pedig már nem nyújt végtelen távlatokat. Ettől függetlenül nekik is kínálkozik a lehetőség, hogy újra igazodni tudjanak a mindörökké tökéleteshez.
A konzervatív gondolkodású emberek sincsenek felmentve az igazodás alól.
A liberálisokkal szemben azonban annyi előnyük van, hogy ők legalább „papíron” tudják, hova kellene visszatérniük. Az elmúlt év során azért akadtak olyan események, amelyek során még az „értékőrzők” is elég távolra kerültek a vonatkoztatási ponttól. Ezért számukra is adott a lehetőség, hogy rendezzék soraikat, és bölcs belátással ráleljenek a „más útra”.
Mindaddig, amíg ez a helyreigazítás az életünkben nem történik meg, fontosabb lesz számunkra, hogy a hasonszőrűekkel alkotott közösségeinket helyezzük a legfontosabb helyre. Ezzel persze érveléseink itt is, ott is egyre gyengébb lábakon állnak majd. Nem lehet fontosabb kereszténydemokratának vagy akármilyen pártinak lenni, mint megtalálni a helyünket az el nem múlóhoz viszonyítva.
Én előbb akarok lenni keresztény, mint jobboldali vagy kereszténydemokrata. A kereszténységünk élet és nem elmélet.
Nagy tévedés azt gondolni, hogy bárki is tökéletes lenne, nincs mit rendbe tennie az életében időről-időre. A keresztény Magyarország is csak annyiban és akkor krisztusi, ha vissza tud és akar térni az isteni szó által előrerajzolt, bölcs útra.
Erre mindenki meghívást kap. A liberális azért, hogy el ne felejtse: létezik az abszolút igazság, amelyhez igazodnia kell. A konzervatív pedig azért, mert ő sem dőlhet hátra, mint aki jól végezte dolgát, hiszen akkor már elengedte Isten kezét.
Amikor tehát hálásak vagyunk, megnyílik a szívünk a jóra és az igazra. 2021 legyen a hála esztendeje! Térjünk vissza közösen az örök igazsághoz.
Gável András
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
