Budapest elveszett tetődíszei – VIII.
Az első ilyen épület a Nagyvárad tér ikonikus épülete, a budapestiek nyelvén csak „piros háznak” hívott Gróf Heller utcai tisztviselőház. A Haller utca 88. szám alatti épületet Pecz Samu tervezte, és 1911–1912-ben épült fel a fővárosi tisztviselők részére. Pecz Samu előszeretettel nyúlt a klinkertéglához, ez számos más „művénél” előkerül: így a Fővám téri vásárcsarnoknál, a Szilágyi Dezső téri református templomnál, a Fasori evangélikus templomnál és a Magyar Nemzeti Levéltár épületénél is. A Nagyvárad téri „piros házban” 132 lakást és 16 üzletet alakítottak ki, amely épület – elsőként a budapesti bérházak közül – fürdőszobákkal is rendelkezett. A második világháborúban az épület sérüléseket szerzett, de a tetődíszei megúszták nagyobb sérülések nélkül. Egyedül a hatalmas saroktorony „veszett el” a szocializmus idején. 
A Váci utca és a Pesti Barnabás utca sarkán található a Szapáry ház. Gróf Szapáry László tábornok, majd örökösei építtették 1898-ban, Czigler Győző (Széchenyi fürdő, Gozsdu udvar) tervei szerint. A historizáló stílusú épület rendkívül díszített homlokzattal és pompás tetőidomokkal, kupolával rendelkezett. A világháborúban a ház súlyosan sérült, helyreállítása csak a felismerhetetlenségig átépített és egyszerűsített homlokzatot és tetőzetet eredményezett. 
A Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium Budapest legrégebbi, török kor utáni középiskolája. Széchényi György hercegprímás, esztergomi érsek alapította 1687-ben, Academicum et Universitatis Collegium néven. 1876-ban költözött le a Várból – a kifejezetten a számára épített Szabó Ilonka utca 4. szám alatti épületébe. Az épület kivitelezése Lippert József tervei szerint 1872 nyarán kezdődött el, az eklektikus stílusú, impozáns tetőidomokkal rendelkező iskolaépület 1876 nyarára lett kész. A világégés az iskolaépületet sem kímélte, súlyos károkat szenvedett 15 ezer kötetes tanári könyvtára, az ifjúsági könyvtár, a természetrajzi és a fizikai szertár is. A tetőzet a pesti oldalról indított szovjet nehéztüzérségi támadás közben teljesen megsemmisült. A háború utáni újjáépítés során még a középső traktus emeletét is visszabontották, és egyszerű tetőzetet húztak fel az egykori, díszes helyére. 
A mai Nyugati téren, a felüljáró mellett (annak takarásában) található a főváros legszebb kovácsoltvas gangjával rendelkező bérháza, a Légrády-palota. Az épület 1893-ban készült el, az eklektikus stílusú házat a Hauszmann-tanítvány Korb Flóris tervezte, a Klotild-paloták, a Királyi bérház, az egyetemi könyvtár, a New York-palota és a Zeneakadémia későbbi tervezője. Díszes sarokkupolája és három tornya miatt a pestiek csak „háromtornyos épületnek” hívták. A sarokkupola tetején, a Pesti Hírlap felirat fölött, jobb kezében gázégős fáklyát tartó lebegő géniusz állt, amely esténként világított.
A palota építtetője a könyv és újságkiadással foglalkozó Légrády-testvérek voltak. A gazdagon díszített épületet a Pesti Hírlap nyomdájának szánták, és ebben a funkciójában is működött fél évszázadon át, egészen a második világháborúig.
A főváros egyik legimpozánsabb sarokkupolája és tetődíszei Budapest ostromában súlyosan megsérültek, azokat a második világháborút követően bontották el. Később az épületben működött a Vörös Csillag, majd a Zrínyi nyomda. 1996 után üresen állt, csak 2012-ben újíttatták fel és nyitotta meg újra kapuit Eiffel Palace irodaépületként. Miért éppen Eiffel Palace? Mert a belső főudvar és a főlépcsőház lenyűgöző öntöttvas szerkezetét Gustav Eiffel irodája tervezte. 
A Bécsi utca és a Fehér hajó utca sarkán a Szervita téren áll az egykori Phönix biztosító székháza. Az ötemeletes szecessziós iroda és bérházat 1910 és 1912 között építették Quittner Zsigmond. A hatalmas nyolcszög alapú sarokkupola tetején egy főnixmadár (kerecsensólyom, turulmadár) állt. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a kupola tetején álló kerecsensólyom a harcok szünetében szórakozni vágyó szovjetek céltáblája volt, így az az ostrom során elpusztult. Bár az épület és a torony – a főnixmadár kivételével – nem szenvedett nagyobb károkat, a gyönyörű saroktornyot 1948-ban elbontották. 
Sajnos a megcsonkított épületek sorának nincs vége, így sorozatunk folytatódik a következő héten.
Fecske Gábor László
A szerző korábbi írásai itt olvashatók.
