Éppen 99 éve, hogy Sopronnak döntenie kellett: a szomszédos Ausztriához akar tartozni vagy marad hazánk városa. A derék soproni lakosság – köztük német ajkú lakosok is – Magyarország mellett döntött, ezért Sopron kiérdemelte a hűség városa nevet, egy 2001-es kormánydöntés nyomán pedig december 14. a hűség napja.
A koronavírus-járvány miatt idén tömeg nélkül, csendes főhajtással emlékeztek meg Sopronban a 99 évvel ezelőtt zajlott eseményekről. Farkas Ciprián polgármester koszorút helyezett el a Szent Mihály-temetőben elődje, Sopronyi-Thurner Mihály sírjánál. A megemlékezés a Hűségkapunál és Sopronyi-Thurner Mihály szobránál folytatódott, ahol a városatyák tisztelegtek a népszavazás emléke előtt. Sopronyi-Thurner a híres népszavazás idején töltötte be a városvezetői tisztet.
Mint ismeretes, egészen 1919 nyaráig úgy tűnt, hazánknak sikerül megtartani ezeréves nyugati határát, de a saint-germaini békeszerződés a „Német-Nyugatmagyarország”-nak (Deutsch-Westungarn) nevezett, nagyrészt német ajkúak által lakott határterületet az első világháborúban vesztes oldalon harcoló Ausztriának ítélte oda, népszavazás nélkül. A nagyhatalmak ezzel akarták kárpótolni Ausztriát az anschluss tilalmáért.
A magyar társadalom még a trianoni döntés hatása alatt állt, és bízott abban, hogy Sopron mégis hazánké maradhat. Az aljas szerződés megkötésekor ugyanis a nyugat-magyarországi területek a Nemzeti Hadsereg ellenőrzése alatt álltak, így Budapestnek lehetősége nyílt a kiürítés elhalasztására. Vagyis a vitatott terület egyedüliként állt magyar uralom alatt a világháború befejezésekor. Ez ébresztett reményt a magyarok szívében. A trianoni békeszerződéshez csatolt kísérőlevél is kilátásba helyezte, hogy van esély figyelembe venni a helyi érdekeket és a nyelvi hovatartozást a határok megállapításakor. Villani Frigyes báró, külügyminiszteri osztálytanácsos erről így írt:
„talán Sopron és környéke megmenthetők Magyarország számára…
Úgy a lakosság hazafias érzelmei, mint gazdasági szempontok is némi reményt nyújtanak arra, hogy az esetben, ha a franciák germanofóbiáját, valamint Olaszország határozott ellenkezését a nyugat-magyarországi cseh-szerb korridor létesítése ellen ügyesen kihasználjuk, esetleg némi eredményt lehetséges lesz elérni”.
hirdetésAz osztrákok természetesen követelték a nyugat-magyarországi területek átadását. Ausztria hivatalosan 1921. augusztus 29-én vehette át a területet, amelyet a magyar hatóságok akaratuk ellenére kiürítettek.
Soproniak és rábaköziek ezrei tiltakoztak a terület elcsatolása ellen.
Az ország nyugati peremén másfél hónapig vívott fegyveres harc eredményezte a háromnapos velencei konferencia összehívását, ahol a magyar delegációnak sikerült elérnie, hogy Sopronban, Ágfalván, Nagycenken, Kópházán, Sopronbánfalván, Balfon, Fertőrákoson, Harkán és Fertőbozon népszavazás döntsön a hovatartozás kérdéséről. A szavazásra 1921. december 14-én Sopronban, december 16-án pedig a környező nyolc faluban került sor.
Az eredményt 1921. december 17-én hirdették ki a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben. Magyarországra 15 334 fő (65,16 %), Ausztriára 8227 fő (34,84 %) szavazott. A választásra jogosultak több mint 90 százaléka szavazott, 72 százaléknál is nagyobb arányban Magyarország mellett. Ha visszarepülhetnénk a múltba, ezt a pillanatot biztosan szívesen átélnénk mindannyian. A korabeli feljegyzések szerint
Sopron mind a 11 templomában zúgtak a harangok, és ezrek adtak hálát imáikban azért, hogy saját hazájukban magyarok maradhattak.
Háttérinformációk: Sopron.hu
Kimelt képünkön: Balra Sopron legrégebbi temploma, az 1280 körül épült gótikus Nagyboldogasszony-templom, népies nevén Kecske-templom részlete, valamint az 1701-ben fölállított Szentháromság-szobor a Fő téren. Fotó: MTVA/Bizományosi – Juhász Gábor
