Semmi nem egyesítette még úgy az ellenzéket, mint a homofóbia
Másról sem hallottunk az elmúlt években, hogy – az amúgy valóban formálódó – ellenzéki együttműködés hátterében milyen szakpolitikai kérdésekben megnyilvánuló viták kavarognak. Mert vannak, akik oda és vissza pezsegnek az alapjövedelem gondolatától, mások a határon túli magyaroktól vennék el a szavazati jogot, egy további réteg zölden és csak zölden hajlandó gondolkozni és persze ott van Gyurcsány Ferenc, aki abban nem hazudik, hogy ő egy demokratikus koalíciót nyújtana a választópolgároknak, csak elfelejti, hogy ez az ajánlat saját magát fedi, a Demokratikus Koalíciót. Kissé le is leplezte magát legutóbb, amikor megfogalmazta 14 pontját – amiben újfent tanúbizonyságát tette, hogy immár nemcsak az ellenzék főideológusa, de hatalmi szóval irányítójuk is – és minden, az ellenzéki konglomerátumban résztvevő pártról elmondta, amit szerinte róluk tudni kell, de a DK-hoz már nem fűzött különösebb kommentárt.
Az csak úgy van és kész. Avagy ők a forradalmi élcsapat, ahogy Kiszelly Zoltán megfogalmazta. Azoknak nem szükséges különösebb bemutatás, csak teszik a dolgukat, aztán örüljön mindenki, hogy visszaadják a labdát, mikor közénk is lövethettek volna.
Ám a múlt hét óta sikerült megállapodni a legkisebb közös többszörösben. Valamiben, ami egységfrontba forrasztotta a nyugat-európai kereszténydemokrácia reménységét, Márki-Zay Pétert és az ávós unokák kedvencét, Fekete-Győr Andrást is. Ez a lendület a DK egyik képviselőjét is arra sarkalta, hogy ereszcsatornával érkezzen a Parlamentbe és azóta sem szűnő mémek és hahotázások központi eleme a téma.
Amondó vagyok, nálam többet kevesebbszer emlegetik, hogy ez az ellenzék már nem tud olyat produkálni, amitől meglepődne az ember, de az önfeledt homofóbia, ami hatalmába kerítette őket, még engem is szemöldökfelvonásra késztetett.
És akkor most lefuthatnánk a kötelező köröket Szájerrel kapcsolatban, nem teszem meg. Elegen cselekedtek már így. A magam részéről inkább arra szavaznék, hogy a baloldal is, ugyan, mutasson már fel valakit, aki legalább egy kicsit vállalja a felelősséget tetteiért. Mert ott csak azt látjuk, hogy Gyurcsánytól Lacknerig szabadon lehet hazudni, lebukni, de felelősséget vállalni valahogy sosem sikerül. Az ember esze megáll, ahogy Gyurcsány Ferenc emleget tisztességet és szavahihetőséget.
Ezek az elemek soha nem fogják megérteni, hogy a magánerkölcs gyengesége és bűne nincs kihatással a közerkölcsi tevékenységre. Maximum úgy, ha az ember nem tud a közerkölcsi tevékenységéhez illő életet élni, akkor távozik a politikából. Ki is határozott így és kik nem tettek hasonlóan? Tegyük már újra és újra fel ezt a kérdést!
Mert amikor a legocsmányabb módon próbálják kétségbe vonni az Alaptörvény bizonyos passzusait, a Fidesz-KDNP kereszténydemokrata alapokon álló politikáját, harcukat a genderlobbi ellen, akkor csak arról feledkeznek el – vagyis a fenét feledkeznek el, hazudnak -, hogy a nagy sorskérdéseknek nincs köze az egyének démonaihoz.
Megint mondom, amikor ez a személyes, morális helyzet tarthatatlanná válik, akkor a konzervatívok lépnek a politikai közösség védelmében, míg a baloldal csicskul, az arcodba nyomja kamukiállásait és megy tovább, mintha mi sem történt volna.
És még ez is hagyján ahhoz képest, amikor az LMBTQI-lobbi felkent harcosai hirtelen a homofóbia élére állnak. Valami egészen nevetséges, hogy mi, akik azt mondjuk, hogy a négy fal között természetesen mindenki azt csinál, amit akar, ámde a közösségi térben igenis ragaszkodunk a normalitás szabályaihoz, folyamatosan megkapjuk a homofóbia bélyegét, míg a baloldalnak – amely tudjuk, azzal, hogy a jó oldalon áll, jót akarnak és Jó Emberek™ alkotják a közösséget – semmi sem tilos és ugyanazzal a lendülettel tehet alpári kijelentéseket, mint ahogy védi a lobbi befolyásolási kísérleteit.
Még egyszer, mert ismétlés a tudás anyja: a magánerkölcs törvénybe nem ütköző cselekedeteivel a magyar kormánynak természetesen nincs dolga, maximum annyiban, hogy a meglévő keretek további tágításához nem járul hozzá. A közerkölcsöt azonban védi az abnormalitás céloktól, mert rég volt olyan támadásoknak kitéve, mint mostanában.
Teljes nyugalommal érkezhet Márki-Zay Péter, az ellenzék reménysége, elég komoly aspiránsa a közös miniszterelnök-jelöltségre és mondhatja, hogy Orbánnak tudnia kellett a közösségében található aberráltakról és persze, Putyin ugyan egy diktátor, no, de aberráltak nincsenek körülötte. Ez ugyanaz a Márki-Zay Péter, aki nemrég azt is elmondta, hogy véleménye szerint a Fideszben van a legtöbb meleg. Neki ezt is lehet. El tudják képzelni azt a felhorgadást, ami egy kormánypárti politikus kijelentését követte volna, ha az a közéleti személy aberráltságot hozna szóba és azt pedzegetné, hány homoszexuális van különböző pártokban?
Sebaj, Márki-Zaynak ezt is lehet, meg kandeláberezni is, mindent is, mert ő a Jó Emberek™ közé tartozik, akik jót akarnak. Hallottak egyetlen tiltakozást is ellenzéki körökből?
Avagy Fekete-Győr András, aki 2017-ben még bőszen ecsetelgette, hogy mindenki tartson velük a Pride-ra, mert őket nem érdekli, ki homoszexuális és ki nem az, majd pár nappal ezelőtt olyan módon kezdett homofób megállapításokba az ATV-n, hogy azt több alkalommal Rónai Egon is kikérte magának. Fekete-Győr ezt is megteheti. Miért? A választ már biztosan velem együtt fújják.
Elég szomorú mindaz, ami történt, de elnézve, hogy nincs az a béka segge alatti erkölcsi mélypont, amit ne tudna fényes magabiztossággal átlépni az ellenzék, nincs kétségem, hogy 2022-ig is minden egyes ocsmányságnak az élére állnak majd, amiről azt vélelmezik, hogy talán sikert hozna nekik.
Hiszen emlékeznek még arra, mit nyilatkozott a szerencsi választás után az MSZP elnökhelyettese, Komjáthi Imre?
Teljesen nyíltan bevallotta, hogy azért is tartottak ki Bíró László mellett, mert a borsodi emberek között az ő kijelentései máshogy csapódnak le. Rasszizmus, antiszemitizmus, homofóbia, egyre megy: az ellenzék mindent bevállal, hátha kell a portékája a választópolgároknak.
Ne hagyjuk magunkat ennyire hülyére venni.
Trombitás Kristóf
A szerző korábbi írásai ide kattintva olvashatók.
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
Tizenhat éve sajog a seb, mert Gyurcsány továbbra is tépkedheti
Kiemelt kép: az ellenzéki pártok demonstrációja Budapesten a Szabad sajtó útján 2019. március 15-én, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapján. Fotó: MTI/Mónus Márton
