Ungváry Zsolt: Rekorddöntés ellenszélben
Orbán Viktor már hosszú ideje részese nem csak a magyar, de egyre inkább az európai történelemnek is, a napokban elért rekordjával (immár ő az, aki leghosszabban betöltötte a magyar kormányfői posztot) azonban tényszerűen csúcsot döntött. Ez még akkor is elismerésre méltó, ha tudjuk, hogy önmagában az idő nem értékmérő; Lázár György 12 évig vezette a minisztertanácsot, anélkül, hogy nyomot hagyott volna, Nagy Imre kétszer, összesen még két évig sem, mégis felkerült vele a tankönyvek lapjaira.
Magyar miniszterelnöknek lenni nem egyszerűen egy hivatal; ez küldetés, sors. A legelső felelős kormány feje, gróf Batthyány Lajos a nemzeti szuverenitást testesítette meg. A függetlenségünk eltiprói kivégezték; mártírrá lett, akárcsak az első pápa. Ugyanígy járt Nagy Imre, aki kommunistából lett nemzeti hőssé. Ezt az örökséget a mások elnyomására programozott, gyarmatokban és birodalmakban gondolkodó nyugati politikusok kevéssé értik, és egyáltalán nem fogadják el. Ők mást hoznak von Haus aus; az első német miniszterelnököt úgy emlegetik: a „vaskancellár”. Ők erre az alapra építkeznek.
A megannyi politikus közül időnként kiemelkedik egy-egy államférfi. Nálunk úgy alakult, hogy a nagy korok kitermelték a nagy embereket. Amikor mégsem (mint a XVI. század első felében, vagy az első világháború végén), akkor jött a török megszállás, illetve Trianon.
Most, amikor uralkodói dinasztiák, világhódító birodalmak helyett néhány milliárdos próbálja a Földet irányítani, és már megint a magyar szuverenitás megnyirbálásán dolgoznak, akkor újra van kompetens vezetőnk.
A hatalom kétélű fegyver. Lehet vele élni és visszaélni. Lehet önös érdeket szolgálni és lehet jóra használni. Valójában ez utóbbi nagyobb öröm, mint a pénz, vagyon, evilági javak felhalmozása. Ezt persze a balosok nem értik. Ők materialisták, akik csak anyagiakban és önös érdekben tudnak gondolkodni. A maguk szemszögéből igazuk van, hiszen sem örök életben, sem becsületben, sem másvilágban, sem transzcendens értékekben, sem a teremtmény alázatában nem találják meg az életcéljukat. És mivel nem hiszik, hogy a világnak értelmes célja van – hiszen, ha véletlenül keletkezett, akkor nem is lehet – így a saját szűkös szürkeállományukból kreálnak célokat. De még ez a szerencsétlen Gyurcsány is megérezhetett valamit a dolog nagyszerűségéből, hiszen „majd beledöglött”, hogy nem csinált semmit. „A politikusokat csak a pénz érdekli”, próbálja kondicionálni a lakosságot a balos sajtó és politika évtizedek óta, és talán el is hiszik, amit mondanak, mert ők valóban ilyenek.
Ott voltam 1989. június 16-án a Hősök terén, és fölkaptam a fejem az ismeretlen fiatalember beszédére.
Emlékszem a pillanatra, amikor memorizálni kezdtem a nevét, hogy megjegyezzem a sok szónok és a közéletben akkor előbukkanó megannyi ismeretlen között. Nem voltam fideszes; MDF-es voltam, a Fideszt az SZDSZ ifjúsági szervezetének tartottam, de Orbánt figyeltem és kedveltem. 1994 után aztán nyilvánvalóvá vált (1998-tól pedig biztossá), hogy minden értelemben felnőve, megtisztulva, hazatalált ahhoz a világhoz, amelynek vezetésére rendeltetett. Hogy kezdetben volt-e ebben taktika; nem tudom. A politikus szerepe a képviselet, és ő jól átlátta, hogy a nemzet gerincét adó, nemzeti-konzervatív tábor képviselete nem megoldott. Idővel teljesen eggyé forrt velük, istenhite a szemünk előtt erősödött. Eleinte úgy tűnt, arra rendeltetett, hogy a kommunista örökséget Magyarországon végleg felszámolja. Idővel küldetése globális jelleget öltött. (Igen, komoly nemzetközi tényező; aki szerint ő csak egy jelentéktelen, kicsi ország hőzöngő miniszterelnöke, az jobb, ha végiggondolja, ki mindenki foglalkozik vele, és kik igazodnak hozzá vagy küzdenek ellene. Lehet szeretni, elismerni vagy gyűlölni, de jelentéktelennek tartani semmiképpen.)
A halál kultúrája ellen harcol, amit vagy le tudunk győzni, vagy Európa belepusztul, de akkor legalább mi kimaradhatnánk belőle. Erre pillanatnyilag ő az egyetlen garancia.
Az életünk, a jövőnk, a hazánk értékesebb annál, mint hogy ezt elrontsuk. Nem miatta – miattunk. Ő lehet, hogy ezt a most megdöntött rekordot becserélné a legtöbb válogatottságra…
Éppen most láthatjuk a Szájer-ügy kapcsán, hogy a nyugati titkosszolgálatok és a világuralomra törő szervezetek mindent elkövetnek, hogy megsemmisítsék a kiépülő rendszerüket akadályozókat. Persze támadni csak azt lehet, aki támadható. Vajon mennyi energiát fektetnek abba, hogy végre találjanak Orbánon valami egészen kicsi fogást; és még ez sem sikerült. Számomra ez az ő hitelességének legfőbb garanciája.
Kiemelt képünk forrása: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
