PC-ben a PC világ – avagy hogyan dönti romba az elmebajos óvatosság a szórakoztatóipart is
Lehet arról vitatkozni, hogy a videójátékoknak milyen a társadalmi megítélése, és kétségtelen, hogy nem mehetünk el a kérdés mellett szó nélkül. A világon már 2.5 milliárd alkalmi játékos van (gamer – gémer, ugye), Dél-Koreában nemzeti sport az esport, egyes világrendezvények pedig mostanra több embert és pénzt mozgatnak meg, mint Amerika legtöbb zöldhasúját magába forgató sportintézménye, az amerikai foci.
Vannak játékok, amelyek narratívájukkal, vagy képi világukkal messzemenőkig képesek kimeríteni a művészeti alkotás fogalmát, míg vannak címek, amik adott történelmi korokba helyezik a kikapcsolódni vágyókat, és egy karakter szemszögéből mesélnek el szinte végeláthatatlan történeteket – egy szinte végtelen világban. Ilyen például a UbiSoft egyik fejőstehene, az Assassin’s Creed-sorozat is, melynek legújabb része – a Valhalla – a vikingek első szárnypróbálgatásainak korszakával szippantja magába az óvatlan szemlélődőt. A viking kultúra történelmi realitásait és mitologikus elemeit mesterien ötvöző történetbe azonban csúszott egy apróbb baki.
Csúnyát mondtak benne.
Mi is történt valójában?
A játékban felbukkan egy karakter, akinek jellemzése a következő (magyar nyersfordításban): „Eorforwine egy gyerekkori baleset során súlyosan megégett, és fél attól, hogy valaki megláthatja az eltorzult arcát. Dühén erőszakos cselekedetekkel igyekszik könnyíteni.”
A problémát a „cenzorok” az „eltorzult” (disfigured) szóban látták, amely az angolban negatív konnotációt hordoz magában. Több se kellett, Courtney Craven, a Can I Play That? nevű, sérült gémereket támogató szervezet alapítója billentyűzetet ragadott, hogy a UbiSoft most azonnal meaculpázza össze magát, amiért az egyik, nem kicsit erőszakos korszakba ültetett történetében az egyik – nem kicsit erőszakos – fiktív karakter egyik fiktív jellemvonásával megsértik a valaha és most és mindenkor sérülten született, avagy valami baleset következtében sérültté lett emberek globális közösségét – de személy szerint ám, egyesével mindet.
És mit tesz erre egy világvállalat?
Hát persze, hogy bocsánatot kér. Miért is ne kérne?!
A döntéshozóik feltehetően még nem növesztettek elegendő mennyiségű és méretű tököt ahhoz, hogy bármilyen elv mentén kiálljanak, vagy legalábbis a profittól való elesés árnyékában ne tojják össze magukat teljesen.
Persze az esetre érkező kommentek – javarészt sérült emberektől, egyébként – világosan rávilágítottak, hogy feltehetően egyetlen olyan eset nem volt, amikor bárki, bármilyen életállapotában, bármit is magára vett volna Eorforwine jellemleírásából, de a UbiSoftnál ennek ellenére nem bízták a véletlenre a dolgot.
És igen, jól érzékeli mindenki, itt nem arról van szó, hogy egy bizonyos társadalmi csoportot kiszolgáló cég most épp mit csinált, hanem arról, hogy ha a polkorrektség legundorítóbb bugyraiba is hajlandóak vagyunk lebukni, és mindenhova ész nélkül betoljuk a fene nagy liberális béketűrésünket, akkor mégis hol lesz a határ?
A Robinsont betiltják, mert kihasználja Pénteket, de az Odysseia maradhat, mert Odüsszeusz csak fehéreket gyilkol Ithakába hazaérve? Vagy a háromkirályok történetét fogják kihúzatni a Bibliából, mert egy szerecsen király térdet hajt egy fehér kisgyermek előtt?
Varga Gergő Zoltán
Szerzőnk további cikkei ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk forrása: thegeek.hu
