Ki gyűlölködik ma?
Szóval ültünk a fogaskerekűn, künn csicseregtek a madarak, a nénik egymás szavába vágva óegygéztek, majd egy adott ponton egyikük (szolid smink, virágos felső) határozottan leszögezte:
„Akkor lenne nyugalom ebben az országban, ha a Fidesz-szavazókat egytől egyig felhúznák a lámpavasra!” Meghökkenve a barátnőjére néztem, vélvén, ő azért itt behúzza a féket, de nem, egyetértőleg bólogatott: „Most azonnal felkötném őket, mindet!”.
Ekkor – jó, hát mindenkiben ott szunnyad a troll – készségesen rájuk mosolyogtam: kezitcsókolom, rögtön kezdhetik velem. Amivel talán az életüket hosszabbítottam meg, hisz az elmúlt 65 év során bennük felgyülemlett összes mérgező gyűlöletet ki tudták adni magukból, belesűrítve az egészet egyetlen pillantásba. „Meg is érdemelné, hogy felkössék, maga szerencsétlen!” – hirdetett ítéletet az egyik. „Hát jó ostoba, ha beveszi a propagandát! Az ilyen tájékozatlan emberek miatt tart itt az ország!” – kontrázott rá a visszafogottabbik. Ekkor persze már én is azt mondtam magamban, hogy en garde, allez, és vázlatosan ismertettem velük az önéletrajzomat mély tisztelettel. Egy fél pillanatra lefagytak ugyan – klasszikus kognitív disszonancia –, de aztán gyorsan föltették a lemez „B” oldalát: „Akkor maga a Mészáros Lőrincnek valakije.”. Innentől kicsit ellaposodott a történet: sajnálkozva kifejtettem, hogy mennyire nem, mire ők rámripakodtak, hogy modortalan, erőszakos perszóna vagyok, aki beleszól mások beszélgetésébe, amiben jólesően megegyeztünk, majd további szép napot és jó egészséget kívánván leszálltam.
Ez a kis intermezzo jutott eszembe, amikor a minap újfent szembejött velem a panasz, miszerint a kormány mást se csinál, mint gyűlöletet szít, szavazótáborát pedig ez a „gyűlölet tartja aktívan”. Most épp egy külföldre költözni készülő író házaspár állt elő ezzel, akik – miután az utóbbi időben évente jelentek meg könyveik ebben a fojtogató diktatúrában – állítólag már írni se tudnak a gyűlölettel teli légkör miatt.
Érdekes egybeesés, hogy pont az interjú megjelenésével egyidejűleg posztolta ki a gyurcsányista macskás influenszer sűrű lájkok közepette, hogy ő bizony pezsgőt bont, ha Orbán Viktor végre „megdöglik”, jelezve azt is, hogy igen boldog lenne, ha Szijjártó Péter betegsége rosszabbra fordulna.
Aztán még néhány náciférgezést is utánaküldött a biztonság kedvéért (az nyilván segíti az emésztést), az óvatos ellenvéleményt megfogalmazó kommentelők pedig mentek a kukába – ne rontsa a levegőt „kretén fehérjehalmaz” egy felvilágosult demokrata oldalán, ugye.
Természetesen nem állítom, hogy konzervatív oldalról sose hallok vállalhatatlan kommenteket, de azt kijelenteni, hogy a közbeszéd állapota azért olyan, amilyen, mert a Fidesz-szavazók gyűlölködnek, nos, az jó vastag falú véleménybuborékra utal. A magam részéről elviselem, hogy migránsgyűlölőnek neveznek, csak mert szerintem nem túl etikus dolog az embercsempészbizniszt felpörgetve életveszélyes útra csábítani a fejlődő országok tehetősebb fiataljait, valamint azt se bánom, hogy ki vagyok kiáltva homofóbnak, amiért hagynám békében papásmamásozni az ovisokat, de akkor lássuk már be, hogy az se annyira a békés egymás mellett élés legtipikusabb megnyilvánulása, ha valaki ellenzékiként mások halálát kívánja, ellenfeleinek kisemmizését lengeti be, szavazók millióit nevezi agyhalottnak, vagy éppen alpári stílusban minősítget kormánypárti nőket.
Maradjunk annyiban, hogy pontosan annyi gyűlölet van ebben az országban, amennyit ki-ki személyesen beletesz.
Ennek jegyében kívánok sok szerencsét és gazdag ihletet a most külföldre távozó íróinknak, jó egészséget a macskás dékásnak, valamint hosszú boldog életet a nordic walkingos néniknek!
Francesca Rivafinoli
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
Kiemelt képünk illusztráció. Résztvevő látható a DK zászlajával az ellenzéki szervezetek Paksról döntsön a nép! című demonstrációján a fővárosi Alkotmány utcában 2014. február 2-án. MTI Fotó: Marjai János
