Van értelme még most, 2020-ban is katolikusnak lenni
– Hogyan jött létre a Morus Vezetőképző Akadémia?
– Az MVA létrejöttét a Morus Szent Tamás-díj alapítása előzte meg 2012-ben. Azoknak a végzős középiskolásoknak adományozható ez a közéleti jellegű elismerés, akik nemcsak jó tanulmányi eredményeikkel emelkednek ki társaik közül, hanem jól láthatóan szívesen, aktívan és felelősen vesznek részt közösségi tevékenységben, nyitottak a közéletiségre és emellett elkötelezett keresztények. A díjakat a kuratórium ítéli oda a felterjesztések alapján olyan tanulóknak, akik kiemelkedően sokat tettek az iskolán belüli hallgatói közéletért.
Az évek során felmerült az az igény, hogy a díjazott fiatalok, akik főiskolán, egyetemen folytatják tanulmányaikat, vagy az élet valamilyen más területén – munkavállalóként, vállalkozóként helyezkednek el – kapjanak valamilyen kapaszkodót ahhoz, hogy továbbvigyék a közösségteremtő, szervezői magatartásukat, tevékenységüket.
A program azért kapta a Morus Vezetőképző Akadémia nevet, mert úgy gondoltuk, hogy ahhoz, hogy egy ember jó vezetője legyen egy közösségnek, el kell sajátítania bizonyos vezetői kompetenciákat. Ezért is van a képzési palettánkon 17 gyakorlati modul, ami mindazt szolgálja, hogy valaki jól tudjon irányítani egy közösséget, jól tudjon az élére állni ezeknek a dolgoknak.
Az Európai Unió által támogatott EFOP projekt keretein belül megvalósuló Morus Vezetőképző Akadémia összes programján a részvétel ingyenes, legyen az szakmai, vagy közösségépítő alkalom. A résztvevők számára a hétvégi tréningek idejére teljes ellátást: szállást, étkezést, útiköltség-térítést biztosítunk, mint ahogy magát az oktatást is a támogatásból tudjuk finanszírozni.
– Kik jelentkezhetnek az akadémiára?
– Mára már kitágult ez a kör, nem csak Morus-díjasok jelentkezhetnek, hanem bárki, aki a 18 és 25 év közötti korosztályhoz tartozik, illetve Pest megyén kívüli lakcímmel rendelkezik. Ezt azért kérjük, mert a pályázat célja, hogy főleg vidéki fiatalok számára tegyük elérhetővé a tréningjeinket, őket próbáljuk mozgósítani.
Nyilván elvárás ezenkívül, hogy a jelentkezők fogadják el a mi keresztény-konzervatív értékrendünket, amelyet Morus Szent Tamás angol humanista, jogász, író, költő, államférfi, az anglikán egyház és a római katolikus egyház vértanúja, az államférfiak és jogászok védőszentjének személyisége jellemez.
Az akadémia ma már nem csak egy programszervező iroda, egy oktatási intézmény, hanem egy igazi közösség is, amely a tanuláson kívül is működik. Ezek a fiatalok már hallatják a hangjukat, közvetítik az értékrendünket.
– Van-e jelentkezési limit?
– A hatékonyság miatt – a kiscsoportos jelleget megtartva – a személyiségfejlesztő képzéseinket maximum 15-20 fővel szervezzük. Azt tapasztaltuk, hogy egy-egy témában ez az a létszám, amely személyes, bensőséges kommunikációt tesz lehetővé. Ezek gyakorlatorientált, interaktív képzések.
Bárki be tudja hozni az egyéni problémáit, és egy háromórás, vagy egy hétvégi képzés alatt választ kaphat a kérdéseire.
Ezeket a tréningeket nappali tagozatos képzés, vagy munkahely mellett is lehet folytatni. A karantén idején mi is online tréningeket tartottunk, de ott még kisebb, maximum tízfős csoportokkal.
Van, hogy egy-egy csoport maga szerveződik és jelentkezik egy adott képzésre. Most például az egri egyházmegye fiataljai jelentkeztek egy képzésre, mert hallottak rólunk, érdekelte őket amit itt kaphatnak, ami fejlesztheti az ő munkájukat.
– Ön hogyan lett istenhívő?
– Eleve ilyen neveltetést kaptam otthon. Kisgyerekként a családommal minden vasárnap templomba mentünk, később már magamtól jártam. Meghatározó volt, hogy a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Iskolában tanultam, ami nagyon erős alapot és értékrendet adott. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel nyelv és irodalom mesterszakra, illetve orosz alapszakra járok.
– Miért pont a lengyel szakot választotta?
– Több oka is van annak, hogy a lengyel szak mellett döntöttem. Egyrészt előtte már tanultam oroszul, így nem állt távol tőlem egy másik szláv nyelv. Másrészt
2016-ban a nyíregyházi iskolával részt vettünk Krakkóban a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem. Akkor találkoztam először testközelből a lengyel-magyar barátsággal, a közös történelmünk fontosságával, hogy ez mennyire él az ottani fiatalok gondolkodásában. Úgy érzem, megtaláltam, amit szívesen tanulok.
Amikor felkerültem Budapestre, láttam, hogy itt nagyon könnyű „elveszni”, rossz társaságba keveredni, rossz útra térni. Nagy erőt adott, hogy bár már nem voltam otthon, mégis eljártam a vasárnapi misékre, mert ez segített lelkileg a mindennapokban. Szerencsém volt, jó közegbe kerültem, így jutottam el ide az akadémiára is. Morus-díjasként jelentkeztem egy képzésre és „ittragadtam”. Olyan jó, baráti közösségbe kerültem, ami még jobban megerősít a hitemben, abban, hogy van értelme még most, 2020-ban is katolikusnak lenni.
– Mennyire trendi, vagy nem trendi manapság a fiatalok körében a vallásosság?
– Sokat foglalkoztat ez a kérdés. Azt látom, hogy manapság nagyon nehéz katolikusnak lenni. Nem azért mintha olyan nagy és teljesíthetetlen elvárásokat támasztana az egyház, vagy a katolikus tanítások a fiatalokkal szemben, hanem mert most olyan ideológiák árasztják el Európát, amelyek mindenáron megpróbálják ezt elnyomni és rossz színben feltüntetni. Ugyanakkor azt érzem, amit a papunk mondott a Szent Imrében, hogy
„szembe kell úszni az árral, mert csak a döglött hal úszik az árral együtt”.
Nekünk is szembe kell szállni, szembe kell úszni, sokkal jobban kell hallatni a hangunkat, mert nem közvetítünk rossz dolgokat. A katolikus vallás egy nagyon jó világszemléletet és értékrendet ad.
Általában nem félek a vallásomról beszélni, és nagyon sokszor az a tapasztalatom, hogy erre pozitívan reagálnak. Inkább az a baj, hogy sokan a fiatalok közül nem mernek hangosak lenni, kimondani a fontos dolgokat.
Nagyon büszke vagyok most a lengyel barátaimra, akik megtették ezt és megvédték a templomaikat. Ki kell állnunk az értékeinkért nekünk is.
Prófusz József
Kiemelt képünkön Ivanova Patrícia, a Morus Tamás Akadémia szakmai munkatársa látható. Forrás: Vasárnap.hu/Tóth Gábor