Történelmünk üresen álló relikviája
A nagyforgalmú kereszteződés környéke a XIX. század közepén gyéren beépített külváros volt, így a terület rendelkezett katonai célokra hasznosítható kellő számú gyakorlótérrel, illetve a közeli Duna-parton a lovak számára kiváló lóúsztatóval. A laktanya építését az indokolta, hogy Pest város „házi ezredének” – a 32-es gyalogezrednek – elszállásolását magánházaknál oldották meg, ami azonban igen költséges volt Pest város számára, így célszerű volt inkább egy laktanya építésébe fogni. 
A 32-es Mária Terézia gyalogezred felállítása az 1740-ben kitört osztrák örökösödési háborúhoz köthető, amikor a Bécs és Prága felé nyomuló porosz erők megfékezésére Mária Terézia Pozsonyban összehívta az országgyűlést a véderő megszervezésére. Ezen híres országgyűlésen hangzott el a magyar rendek közismert latin nyelvű felkiáltása, a „Vitam et sangvinem” (életünket és vérünket!), amely az újonnan megalakuló gyalogezred jelszavává is vált. 1781-től a toborzási és kiegészítő helyét Pestre helyezték át, ekkortól vált az ezred Pest, 1873-tól pedig Budapest „házi ezredévé”. Az ezred hősiesen végig harcolta az első világháború, ahol nagy veszteségeket szenvedett. Emlékét a „32-es baka vagyok én” nevű híres katonadal, illetve a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység őrzi, amely a nemzeti ünnepeinken a katonai tiszteletadást látja el. 
A Hild József által az ezrednek emelt monumentális, harmincezer négyzetméteres klasszicista épület, a hazai kaszárnyaépítészet egyik legjelentősebb alkotása, 1843 és 1846 között épült fel. Az öt belső udvarral rendelkező épület négy szintjén sok száz helyiség és több kilométer folyosó létesült. Nagyságában és stílusában vetekszik a Károly-kaszárnyával (ma Főpolgármesteri Hivatal), amelyet egy korábbi cikkemben mutattam be. Az 1948-49-es szabadságharc alatt – Budavár ostromának idején – a honvédség hadikórházaként szolgált az épület. 
A forradalom után Aggházy Kamil ezredes itt kezdte el gyűjteni azokat a hadirelikviákat, melyek a későbbi Hadtörténeti Múzeum gyűjteményének alapját képezték. Ekkoriban az épületet a pesti köznyelv csak Üllői úti kaszárnyának hívta, a Mária Terézia laktanya nevet hivatalosan csak 1892-ben kapta meg. A Tanácsköztársaság 130 napja alatt Martinovics kaszárnyának hívták. Ebben az időszakban játszódik az 1960-as években forgatott Bors Máté kommunista propagandafilmsorozat náhány epizódja is, amikor Mátét, a vöröshadsereg tisztjét, a Martinovics laktanyába akarták zárni elvtársai, amiért parancs nélkül támadva elfoglalta Losoncot és a vezérkart – akik ellenezték a támadást – bezáratta a rimaszombati piroslámpás házba.
Az újra Mária Terézia nevet viselő épület a két világháború között a hadimúzeumnak, a Horthy Miklós kollégiumnak és a Magyar Királyi Budapesti Helyőrség altiszti kaszinójának adott otthont. Budapest második világháborús ostromában nem volt stratégiai jelentősége, mivel katonaság nem állomásozott benne. Ugyanakkor az oroszok régi térképeket használtak, amelyeken még kaszárnyaként volt feltüntetve, így kiemelt célponttá vált. Az épület tetőzete teljesen leégett és ekkor semmisült meg az ereszeket egykoron díszítő bástyaszerű mellvédek, amelyeket azóta sem építettek vissza, pedig a kaszárnya jellegzetessége volt. A háborút követően a felújított épületbe újra magyar katonákat szállásoltak el. 
A laktanya igazi történelmi szerepét az 1956-os forradalom és szabadságharc idején töltötte be, amikor a legfontosabb fővárosi helyszínek egyikeként, gyakorlatilag a fegyveres ellenállás szimbólumává vált. Ekkoriban az épület már a kommunista aktivista Kilián György nevét viselte, aki 1943-ban a németek ellen harcolva Lengyelország területén esett el, mint partizán. Maléter Pál, a Kilián laktanya parancsnoka, a forradalom első napjaiban még lövette a szomszédos Corvin közi felkelőket, de hamar átállt a forradalmárok oldalára. Itt készültek a forradalom szimbolikus fényképe Maléter Pál T-34-es parancsnoki harckocsiról, amely – miután nem fért be a laktanya szűk bejáratán – azt eltorlaszolva védte a bent lévő honvédeket és felkelőket.
Ötvenhat után újra helyrehozták az épületet, amelybe már nem vezényeltek többet katonákat. Az egykori nagyhírű laktanyában szükséglakásokat létesítettek, majd az IKV (Ingatlanközvetítő és Vagyongazdálkodó) és az FKV (Fővárosi Köztisztasági Vállalat) irodái és raktárai kaptak helyet. Ezalatt az idő alatt a rendszeres karbantartás hiánya következtében az épület belseje és homlokzata teljesen leromlott. Az épület nagy része ma is üresen áll, egyik másik udvarában néha rendezvényeket, zenés mulatságoka tartanak. Nemrégiben felújították az ablakok és a homlokzat egy részét, de roppant nagy épület hasznosításán még dolgoznak a szakemberek. Nemrég felmerült, hogy az Országos Széchenyi könyvtár költözne ide a várból, de a legfrissebb információk szerint a Déli Városkapu projekt keretében megépülő XXI. századi épületbe fog költözni a gyűjtemény. Bárhogy is lesz, a Mária Terézia kaszárnya a történelmünk része, amelyet meg kell menteni!
Fecske Gábor László
A szerző további cikkei ide kattintva olvashatók.
