Amikor piros-fehér-zöldben tündökölt a Niagara
„Magyarnak lenni büszke gyönyörűség.” Kimondani, leírni is az, függetlenül attól, gúnyolódnak-e ezen érdektelen figurák.
Átérezzük ezt jó esetben minden áldott nap, de nemzeti ünnepeinken bizonyosan, amikor tisztelgünk hőseink előtt, megemlékezünk nagy tetteikről és erőt merítünk a múlt jeles eseményeiből. Megdobogtatja szívünket, amikor kiváló sportolóink remek eredményekkel lépnek fel a dobogóra, vagy éppen a tudományok magyar nagyjai tesznek olyat, ami világra szóló.
De átérezzük ezt akkor is, amikor mások tisztelegnek a mi hőseink, múltunk, eredményeink előtt.
Így volt ez október 23-án, amikor a magyar nemzet színeibe öltözött a világhírű Niagara-vízesés.
Amikor láttam a felvételeket, több gondolat is belém hasított. Az egyik az volt (büszkeség), mi mindent adott e kicsiny, de öntudatos nemzet a világnak, s miként tett tanúbizonyságot legnyomorúságosabb, legsanyargatottabb pillanataiban is szabadságvágyból, önérzetből, hazafiasságból…!
A másik (tisztelet): bizony ahhoz is szükség van ma már emberi nagyságra, hogy elismerd mások eredményeit, sikereit. S úgy látszik, ott Kanada és az Egyesült Államok határán ez a jellemvonás még fellelhető. Köszönjük!
Aztán felmerült bennem az is (felelősség), mivel járulok hozzá én magam, hogy gyermekeim, unokáim is büszke magyarok lehessenek ősei(n)k földjén, megtartva nyelvüket, kultúrájukat, hitüket, szabadságukat – mindazt, ami magyarrá formál bennünket. Nagy munka vár még ránk, aminek meg kell felelni, mert hiszen a ránk bízott feladat is hatalmas.
A nemzeti ünnepünkön piros-fehér-zöldbe öltözött Niagara megannyi üzenettel bír. Gyönyörű és felemelő a látványa. Tettekre hív és ösztönöz. Kapaszkodjunk össze és dolgozzunk együtt!
Vágvölgyi Gergely
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk forrása: Facebook.
