Még akár örülhetnénk is a gendermesekönyvnek
Újranyomják a Meseországot, sőt társast is készítenek belőle, és ti még mindig nem fogtátok fel, miért veszélyes ez az egész.
Sokan és sokféleképpen nyilatkoztak meg „a mesekönyv” kapcsán. Az egyik oldal nyíltan kiröhögte a vele szemben állókat, mondván, „az idióták szerint egy mesekönyv fogja kasztrálni a gyerekeket”, akárhogy is próbálkoztak a konzervatívabb gondolkodók szikár érveket felsorakoztatni álláspontjuk mellett. Most kifejezetten azokhoz szólnék, akik úgy legszívesebben kimaradnának az egészből – jobb a békesség –, de azokhoz is, akik bár nem LMBT-s megszállottak, mégsem értik, mi ezzel az egésszel a baj, miért a hiszti.
A baj nem itt van, vagyis nem Magyarországon. Még.
A baj Svédországban van például, meg mondjuk Amerikában. Az egyik helyen olyan „érzékenyítő” táborokat szerveznek, ahol a gyerekednek minden napszakban el kell döntenie, hogy az LMBTQ nemiidentitás-szivárványából épp melyikkel fog azonosulni, a másik helyen meg az óvodákban már kidobatják a nem gendersemleges játékokat (értsd: kisautó, barbi stb.), és új embert állítanak be ennek ellenőrzésére, ún. gender-felügyelőt. A tiszteletes úrasszonynak nincs más dolga, mint ellenőrizni, hogy eléggé gendersemlegesen nevelik-e a porontyokat.
Ha pediglen – netalántán – az óvónéni úgy hívná oda magához Pistikét, hogy „gyere ide, kisfiam” (persze, ha Klárikának mondaná ezt, valószínűleg kitüntetnék), akkor szépen elköszönnek tőle. Éljenek az új munkahelyek!
Ne tévedjünk, a svédek sem gender-felügyelővel nyitottak. Megjelentek a semleges nyilvános vécék, megjelentek az „érzékenyítő” mesekönyvek és gendersemleges játékok – szépen sorjában.
Ráadásul, ha ez valóban betolakodik az óvodákba és az alsó osztályokba, úgy kiveszik a szülők kezéből a jogot, hogy úgy neveljék a saját gyereküket, ahogy azt helyesnek tartják. Létrehoznak könyveket, foglalkozásokat, melyeket különböző lobbicsoportok betolnak az intézményekbe – a gyerek hazajön az iskolából, a szülei meg nem ismernek rá.
Barsi Balázs ferences szerzetes is erre a jelenségre reflektál 7 (!) évvel ezelőtti nyilatkozatában, mondván: ő úgy becsatlakozna egy liberális kerekasztal-beszélgetésbe! Olvassuk csak, nagyon figyelmesen:
„Ott mondanák azt, hogy a cölibátust töröljék el. Jó. Szerzetesek, apácák mind házasodjanak. Jó, ebbe beleegyezek. (Nem a lelkem egyezik bele; ezt mondanám nekik). Abortusz? Elfogadom. Eutanázia? Elfogadom. Azt, hogy a férfi átalakítsa magát nővé? Elfogadom. Mondjatok egy újat! – nem tudnának. Azt, hogy lepuffanthatom az utcán a másikat?
Az emberi élet olyan mélyen ki van kezdve, hogy újat alig lehet mondani. Ez viszont örömhír. Mert amikor a mocsárban süllyedünk, de most már szilárd talajra érünk, az a nullapont kegyelme”…
Kapcsolódó, olvasásra, hallgatásra ajánlott anyagaink:
Kiemelt képünk forrása: Unsplash
