Bese Gergő: Az LMBTQ-mesekönyv tudatos támadás a gyerekek ellen

Ez a kép sok mindenre felhívja a figyelmünket, de különösen arra a pusztításra, amit egy gátszakadás, egy elszabadult eszme tud okozni a városban, a társadalomban. A víz nem válogat, egyformán elpusztít mindent és mindenkit – véli Gergő atya. Szerinte

egy gyilkos ideológia nem tesz különbséget követő és elutasító között, a végeredmény mindkét fél halála.

Mint írja, a 20. században indult szexuális forradalom vívmányai, az abortusz, az eutanázia, a családrombolás, a népességcsökkenés, az elöregedő társadalmak után sem lanyhul a „forradalom” lendülete, újabb formájában tűnik fel és szedi áldozatait. Most a nemiség relativizálása került napirendre, fittyet hányva a tudomány és a társadalmi morál minden szegmensére.

Alattomosnak és hazugnak nevezte azt a megfogalmazást, mellyel a Meseország mindenkié című LMBT-mesekönyvet illették szerzői. Eszerint a kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak, és a tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Az írók szerint a mesék megerősítenek minket abban, hogy bár nem vagyunk egyformák, különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

Bese Gergő véleménye szerint a kapu valóban mindenki előtt nyitva áll ugyan, csak éppen azon szakemberek előtt nem, akik felhívják a figyelmet arra, hogy a könyv célközönsége pont az a 3-5 éves korosztály, amelynek tagjai ebben a korban történetesen a legfontosabb kulcsingereket kapják, amelyek hozzásegítik őket, hogy a biológiai nemükkel azonos társadalmi nemben vállaljanak szerepet.

Aki ismeri ezt a korosztályt, az tudja, hogy ez az időszak az életre szóló, mély bevésődések ideje.

Úgy véli, szinte lehetetlen kitörölni olyan rosszul sikerült rögzüléseket, mint például a családon belüli erőszak látványa, a trágár beszéd, vagy a nő-férfi deviáns viselkedése, ugyanis ezek az átélt események a későbbiekben akár gátként is jelentkezhetnek. „Egy életre meghatározva egyéni és társas kapcsolatait. Az óvodás korú gyermek bármit hall vagy lát, azt kritika nélkül elfogadja, mivel sem kritikai érzéke, sem viszonyítási alapja sincsen” – írja. Hozzáteszi,

ezért nevezi ezt a mesekönyvet az „érzékenyítés” trójai falovának, tudatos támadásnak a gyermekek ellen.

Felteszi a kérdést: Miért akarjuk rákényszeríteni a kisebbség akaratát, életmódját a többségre? Vagy az óvodáink lesznek a liberális világ új átnevelő táborai? A hagyományos családmodellben hívők, a keresztény értékeket vallók pedig a nyugati társadalom üldözöttjeivé válnak?

A mai küzdelem – értékek és deviancia között – minden ember közös ügye, hiszen a gátszakadásnak mindannyian elszenvedői vagyunk, és senki sem bújhat ki a felelősség alól. Gyakran azzal követjük el a legnagyobb hibát, hogy csendben vagyunk, visszavonulunk a csigaházunkba, a sekrestye magányába. Pedig

a mi bőrünkre is megy a vásár. A nagyszülők unokáikért, a szülők gyermekeikért kell, hogy síkra szálljanak a jövő védelmében.

Bese Gergő atya rámutatott: a keleti és déli társadalmak elutasítják a liberális eszméket, így ők gyarapodnak és megőrzik hitük tanításait, s már Európa kapujában várják a bebocsátást…

 

(Forrás: 777blog.hu; Fotó: Bese Gergő atya Facebook-oldala)