A Párbeszéd kommunista szinonima a nullára

Van ez a Párbeszéd nevű, pártnak nemigen nevezhető valami. Pörsenés az MSZP alfelén, amely annyira feladta az önálló identitásnak még csak a parodisztikus keresését is, hogy magától értetődően tagozódott be az egykori állampártba – és aztán bármi áron felkiáltással úgy halászgatott az országgyűlési képviselők között, hogy még a határozottan szebb napokat látott Mellár Tamás is ugyanúgy megfelelt nekik, mint a kénytelen-kelletlen, vezényszóval odarendelt, egyébként echte szocialista Burány Sándor.

Azon kívül, hogy a Párbeszéd csökevényes maradéka az LMP-árulóknak – akik pontosan ugyanolyan megbízást teljesítve próbálták szétverni az anyapártot, mint anno az ún. igazi liberálisok a Fideszt –, egy dologra bizonyosan jó a létezésük: elrettentő példái annak, hogy önmagában a szélsőbaloldaliság, a dél-amerikai komcsi diktátorok ajnározása szerencsére nem hoz, csak visz, ha ehhez még arcokat sem tudnak produkálni. Vagyis dehogynem: hozzák Szabó Tímeát és Tordai Bencét, akik még Jakab Péterhez képest is nevetséges figurák. Jakab legalább annyit elmondhat, hogy valódi társadalmi támogatottság van a pártja mögött – mára persze már nem sok, de ők mégiscsak saját erőből jutottak be a Parlamentbe, gyakorlatilag is valós választókat képviselnek. (Bár, felteszem, erre képviseletre a 2 évvel ezelőtti választóik közül egyre kevesebben tartanak igényt.)

No, röviden így lehet bemutatni azt az alakulatot, amit

még Hont András is terrorsejtként jellemzett.

Szerdán a Párbeszéd megjelentetett egy közleményt, amire a hullarablás, az ocsmányság és a felháborító pamflet szavak mindegyike ráhúzható.

Gyakorlatilag azért nincs értelme túlzottan felhúzni magunkat a dolgon, mert tudjuk, hogy a Párbeszéd kommunista szinonima a nullára. Ebben a közleményben nyilván hazudnak is egy vaskosat, hiszen az általuk emlegetett 40 ezres fertőzöttségi szám a járvány kezdetétől számított összérték, az aktív fertőzöttek valójában száma 28 ezer. Aztán felhozzák az 1000 elhunytat is.

Itt pedig álljunk meg egy pillanatra.

Számos tabut megszegett már a baloldal az elmúlt években, lassan semmi se maradt, ami szent, amihez egyszerűen nem lehet hozzáérni – de a meghalt emberekkel való kampányolás azért a legutóbbi időkig is elképzelhetetlen volt. Ám csak a legutóbbi időkig, mert ki is volt az, aki ezt az axiómát talán az elsők között szegte meg az Országházban? Szabó Tímea, a dél-koreai turisták halála után, aki egy tragédia hátán felkapaszkodva is örömmel kezdett aktuálpolitikai kampányolásba. És anno erre reagálva mondta Orbán Viktor, hogy évtizedek óta képviselő, de ilyen ízléstelen felszólalást még látott a Parlament falai között.

Tragédiákat, halottakat, szörnyűségeket nem használunk fel arra, hogy az agendánkat erősítsük. Vagyis megtehetjük, de akkor viseljük a pondróság következményeit.

Érdemes ezeknek egyáltalán megemlíteni, hogy Magyarország az 1 millió főre eső elhunytak száma tekintetében – hála égnek – jól áll, ez a tegnapi adatok szerint 105, míg mondjuk Nyugat-Európa majd’ háromnegyedében jóval magasabb? Hát azt, hogy pont azért lehet most kevesebb lezárással megoldani a helyzetet, mert felkészült a magyar egészségügy?

Tavasszal meghallgathattuk, hogy kevés a lélegeztetőgép, mára pedig azt is tudjuk, hogy nem, éppenséggel túl sok!

Nem létezik olyan esemény, amiről ne lennének képesek egyszer csak 180 fokban ellentétes módon kommunikálni. Hiszen a jelszó ugyanaz, ha kell, a tegnap minden egyes holnapon már máshogy történt. Csak a szimbolika terében elköpdösött jelszavak számítanak, hiszen – gondolják – ki fog minderre emlékezni pár hónap múlva? És ha ugyan emlékezik is, nem teljesen mindegy? Napról-napra élnek túl – mi annyit tehetünk, hogy ha kell, akkor szintén napról-napra rámutatunk arra, hogyan ferdítenek a saját választóiknak is. Van itt azonban még egy dolog.

Ez a lendületes kiállás a fertőzöttek mellett hol maradt akkor, amikor a koronavírus-törvényt kellett volna megszavazni? Amikor diktatúráról és más ostobaságokról hadováltak? Amelyekről ők is pontosan tudták, hogy nyilvánvaló hazugságok, amint azt nemrég megtudhattuk a szélesen mosolygó Donáth Annától? No, akkor még egyszer, hadd rögzüljön:

ezeknek semmi sem drága, mert a pofabőr vastagságáról és összetételéről már a NASA is izgatottan érdeklődött.

Mellesleg ennek a komcsi gárdának a legfőbb arca Karácsony Gergely. Gratulálok, főpolgármester úr! Ez igen! Egy gyűlölködő, antiszemita, mellesleg végtelenül gyáva alakot önszántából támogatásról biztosítani nem okoz problémát, aztán rá pár napra a pártja ocsmánykodik a könnyek közé is sáros bakancsban begyalogolva… Ha már Budapesttel nemigen sikerül foglalkozni, akkor legalább a Párbeszédben megemlíthetné Karácsony, csak nagyon óvatosan, persze, hisz mindenhez így áll hozzá, hogy –

gyerekek, elmentek ti a zsiráfba!

 

Trombitás Kristóf