Az összefogás nem spanyolviasz, inkább összerogyás

A függetlenobjektív médiában – nota bene, kevés kivétellel – már elkezdődött a narratíva építése, miszerint szoros küzdelemben maradt alul Biró László Koncz Zsófiával szemben (5 százalékos különbség, úgy tűnik, egyeseknél kimondottan szorosnak számít) – de katasztrófaturistáskodás helyett inkább pár pontban összeszedném, hogy meglátásom szerint melyek a vasárnap este legfontosabb tanulságai:

1. Nem spanyolviasz az ellenzéki összefogás, Mohács után most sem értek el sikert vele. Mi több, Koncz Zsófia nem csupán nagyobb aránnyal győzött a 2018-as, kormánypárti eredményhez képest, de százalékosan nézve a baloldali összefogás látványosan kevesebbet hozott, mint az azt alkotó pártok által 2 éve elért eredmények összeadva. Itt persze belemehetnénk olyan alternatív valóságok elemzésébe, mint hogy valójában Koncz Zsófia nem élvezi a többség bizalmát, hiszen eleve a választópolgárok jelentős hányada nem ment el szavazni… de ezt a minimális lelki kielégülést hozó ellenzéki mantrát meghagyom a szélsőbaloldalnak, talán könnyebb lesz a segítségével feldolgozniuk a traumát.

Koncz Zsófia megszerezte a voksok több mint 50 százalékát – nincs miről beszélni.

2. Az olyan ellenzéki csodafegyverek, mint Márki-Zay Péter, vagy Karácsony Gergely innentől fogva soha nem mossák le magukról, hogy a hatalom reményében bárkit és bármikor támogatnak. Nem számít se erkölcs, se korábbi meggyőződés, csak a lehetséges siker. Ezt 2022-ig, ha kell, minden egyes nap el kell mondanunk. Utolsó morális hitelüket is feláldozták a semmiért.
Ezek ilyenek.

3. A munka meghozza gyümölcsét; rengeteg meló szükséges 2022-ig, és a kampány véghajrájában is. Egy cseppet sem lehetünk elbizakodottak, a harc folytatódik. Lehet, hogy számszerűen ez a harmadik pont, de valójában talán a legfontosabb. Egyetlen estére sem dőlhetünk hátra, mert ugyan szép siker volt a tegnapi, de pontosan ugyanilyen küzdelem várható majd minden egyes választókörzetben. Ez a győzelem ugródeszkaként szolgáljon 2022-höz, hogy ami most jól ment, az akkor legalább ilyen remekül működjék. Meló, meló és meló, ez a hármas jelszavunk.

4. Egy kellemes röhögés azért belefér, osszunk ki nekik egy Kéri László csalódottan és értetlenül pislog az ATV stúdiójában- díjat.

5. Úgy kapott ki az összefogás egy eredendően nem jobboldali terepen, hogy aki élt és mozgott az ellenzéki térfélen, az ott volt Szerencsen, Tiszaújvárosban és Tokajban. Erre nem lesznek képesek 2022-ben további 105 körzetben, és arról, hogy ez morálisan mennyit ártott ezeknek az embereknek – ha ugyan van még értelme erről beszélni –, azt fentebb már említettem.

6. Egyelőre nem halljuk, hogy Fekete-Győrék rázendítettek volna a csalást előhozó, baloldali siratóénekre, de ha cseppnyi eszük van, akkor ezt a kamut ezúttal kihagyják, hiszen ott voltak minden szavazókörben. Így már enyhén disszonánsnak hatna a muzsika, ugye? No és lehet azzal is sértegetni több ezer embert, hogy azt sugallják, eladták a szavazatukat, de számomra még mindig nem tiszta, megannyi év után sem, hogy mit remél a baloldal akkor, mikor potenciális szavazókat sérteget a legalávalóbb stílusban. Újabb jele annak, hogy ilyen tekintetben teljes bizonyossággal vakon vannak a pályán, de lelkük rajta.

7. És itt rátérhetünk Jakab Péterre is, akinél – remekül mondta Kocsis Máté – nehéz lenne nagyobb bunkót találni a Parlamentben. Ez az ember totális tévképzetek között ténfereg, politikai érzéke a nulla felé tendál, mindezt agresszióval igyekszik palástolni, és a végeredmény nem egyéb, mint egy ócska karikatúra a minden talponállóban megtalálható, félrészegen emberkedő tahó prototípusáról.

8. Nem vagyok benne biztos, hogy mindegyik baloldali vezető csalódott most, ezzel ugyanis közel biztossá vált, hogy a Jobbiknak alig marad szava az ellenzéki egyeztetésekben. Hiszen ha – kis túlzással – hazai pályán, egy olyan környéken, ahol egykoron egymagában is nagyon erős volt a Jobbik, most mindenki más által kisegítve se tud eredményt elérni, az azt mutatja, hogy a pártnak maximum csak a logója létezik, szervezete nem és szavazói már csak alig. Gyurcsány Ferenc most inkább vigyorgott egyet, örvendezve a ledarálás bevégzésén, de ez szintén az ő bajuk.

9. Végül pedig, a Fidesz-KDNP 2011 óta nem nyert időközi országgyűlési képviselői választást. Vajon tényleg van itt protesthangulat? Akad komolyan vehető kormányellenesség? Az ellenzék alternatív valóságában minden bizonnyal igen – de tévképzetekkel nem tisztünk foglalkozni.

Trombitás Kristóf