Szalóki Ági: Amit képviselek, az a média világában, ott, ahol az ellenzéki menő arcok nyomulnak, gúny tárgya

– Miért tartja fontosnak, hogy művészként néha megszólaljon politikai színtéren is?

– Ha megszólalok, olyan ügyekben teszem, melyek fontosak az értékrendemben. Amit képviselek, az jellemzően szembemegy a hangos és gunyoros, népszerű véleményvezérek által sulykolt elképzelésekkel. Megadatott, hogy a gondolataimra sokan figyelnek. Ez erkölcsi felelősséggel jár. Csendes, jóakaratú, cselekvő embereket képviselek – olyanokat, akik hallgatnak, mert félnek, vagy már nem látják értelmét a megszólalásnak.

A béke vezérel, de nem vagyok mulya; ha kell, harcossá válok. Amit a gondolataimmal képviselek, az a média trendi világában, ott, ahol az ellenzéki menő arcok nyomulnak, gúny tárgya – ciki és megvetendő, figyelemre sem méltó, hiszen az ellenzéki értelmiségiek jelentős hányada szerint annak, aki az ellenzékiektől eltérően gondolkodik, önálló gondolata nem lehet, mert nem képes önálló gondolkodásra. A megvetés, a kegyvesztettség már egyre kevésbé fáj; egyrészt sok örömöm van az életben, másrészt meg is erősödtem.

– Nem tart attól, hogy így túl sok rajongót veszít? Vagy ugyanannyit nyer is?

– Ha meg is csappant a népszerűségem, a táboromban kevesebb a felszínesség, több a jóindulat, mint korábban volt – ezt biztosan érzem.

– Mondtak már vissza felkérést az értékrendje miatt?

– Inkább több olyan volt, ami meg sem érkezett. Több mint húsz éve vagyok a pályán, látom, hol apadt el a lelkesedés irányomban. Ha lemondás történt, sosem mondta senki, hogy annak politikai oka lett volna. Rossz az, aki rosszra gondol alapon, igen elegánsan intézik ezeket a lemondásokat. Az egyik például a koncert előtt nagyjából 3 nappal történt, az oka pedig az volt, hogy a Zeneakadémián a zenekarommal hangosítással léptem fel…

Volt olyan eset, amikor a Facebookról értesültem arról, hogy egy rendezvényre, amin előtte hét éven át önkéntes alapon felléptem, már nem engem hívtak meg – a többi résztvevő azonban maradt a korábbi felállás szerint.

Amikor megkérdeztem, miért nem szóltak legalább a változásról, azt mondták, nem gondolták, hogy rosszul eshet nekem, ha nem hívnak meg. Egyébként akik ezt mondták, pszichológusok – autizmussal élőket segítenek… Mit mondjak, az én autizmusom talán az, hogy túlságosan is szívvel élek és ragaszkodó vagyok. Annyira fájt akkor szervezők empátiahiánya, hogy mérgemben kígyót-békát mondtam rájuk. Ezt azóta bánom. Talán a pszichológusok is megbánták, hogy nem mertek egyenesen kommunikálni.

– Hogyan reagálnak a pályatársai a liberális művészvilágban akkor, amikor manapság nem éppen divatos, jobboldali – esetleg keresztény – értékeket véd meg?

– Nem kommunikálnak velem. Eltűnnek. Nem lájkolnak. Nem hívnak. Vagy már nem tartanak olyannak, akivel érdemes lenne dolgozni. De sok és sokféle embert ismerek, és hála Istennek akadnak szép számmal liberális barátaim, akik kitartanak mellettem, és továbbra is szeretettel viszonyulnak hozzám. Nagyon jókat tudunk beszélgetni, vitatkozni, velük megy az együttműködés. Őket igazán nyitott, szabad embereknek, független gondolkodóknak tartom.

Tudjuk, hogy több a közös bennünk, mint ami elválaszt.

Ugyanakkor én is megszakítottam jó néhány ismerőssel a kapcsolatot. Azokkal, akik a becsületemet sértették, vagy a gondolkodásom legitim voltát kérdőjelezték meg. Mindennek van határa.

– Mit ad Szalóki Áginak mint magánembernek és mint ismert művésznek a hit?

– Kapcsolatot a földin, az anyagin túli világgal. A hit lelki táplálék. Lelkisegély, fény, amire ilyen vagy olyan formában, de minden embernek szüksége van.

Istenbe vagy az élet jóságába vetett hit nélkül az ember a reménytelenség, a sötétség, az önsajnálat és depresszió mocsarába merül.

– Fontosnak tartja, hogy ebben a hagyományos, keresztény értékrendnek sokszor hátat fordító világban kiálljunk a hitünk mellett? Egy ismert művésznek ezen a téren talán kiemelt küldetést is ad Isten, hisz sokakhoz tud szólni.

– Időnként szükség lehet rá, de az ember azért a cselekedeteivel adhat igazán számot arról, hogy milyen erős a hite.

– Gondolkodott már azon, hogy a művészetet elhagyva – vagy éppen a mellett – politikai pályára lépjen?

– Kaptam már felkérést 5-6 éve a PM-től, de egyértelmű nemet mondtam. Ennek több oka is volt, amit nem részleteznék.

Harcos és büszke vagyok, de azt a sok megaláztatást, amiben egy politikusnak nap mint nap része van, biztosan nem tudnám elviselni.

A politika szerintem az ütéseket álló férfiaknak vagy a kifejezetten erős nőknek való. Mint a katonaság. Ha pályát módosítok, inkább pedagógus vagy kertész leszek, és nem politikus.

– Miért fordult a gyermekek világa felé, mi az oka, hogy nekik is énekelni kezdett?

– Tulajdonképpen ösztönösen kezdtem a gyerekeknek játszani 2004-ben. Azt éreztem, hogy van mondandóm a számukra; szerencsére ezt sok család is értékeli, immáron tizenhat éve.

Korábban, 2001-2002 táján már a Pikler Emmi gyerekotthonban tartottam zenés foglalkozásokat, Leányfalun pedig táncházat egész kicsiknek. Az óvónőképző főiskolára is azért jártam, mert érdekelt az óvodapedagógia. Biztosan a szüleimtől örököltem a pedagógusi vénát.

– Hol találkozhatnak önnel a rajongók a közeljövőben?

– Október 18-án, az Óbudai Kulturális Központban hosszú hónapok után végre újra gyerekkoncertem lesz Budapesten. Nagyon szigorú szabályok betartása mellett tartják meg a koncertet a rendezők, ezért biztatok mindenkit, jöjjön el bátran – maszkban! Azoknak, akik eljönnek, tartogatok egy kis meglepetést!

 

Mizsei Bernadett

 

(Kiemelt képünkön: Szalóki Ági, Fotó: Emmer László)