Már megint jelöltet keresnek…
Ezek a jótét ellen-lelkek a Gyurcsány-bukta óta nem találnak maguk között senkit, akinek a nyakába akaszthatnák a kolompot.
Tán még megérjük annak az időszaknak a reinkarnációját is, amikor az MSZP jószerivel újsághirdetés útján keresett miniszterelnök-jelöltet. Jelek már vannak: a „szóba kerülés” fázisába értünk.
Első szóbakerülőnk:
Bajnai Gordon. Derék, kedves ember, aki legfeljebb havi fixért baloldali.
Aki 2004-ben zavartan motyogta az Internacionálét a Kovács László–Lendvai Ildikó-féle munkásmozgalmi kórusban. Érezte szegény, hogy gáz, hogy ő bizony nem „rabjai a Földnek”, pláne nem „éhes proletár”, a „nemzetközivé lesz a világ” viszont passzolt. Úgyhogy énekelt is, nem is. Na jó, igyekezett elbújni a kórustagok között, de kevés sikerrel. Amúgy az ország testületileg röhögött a produkción.
Gordonból persze miniszterelnök lett néhány percre – ami azért elég az életre szóló, klafa kis nyugdíjhoz, bár anélkül is kőgazdag a szentem. Szóval B. Gordon most ismét le lett porolva. Tagadja.
Második szóbakerülőnk
maga az Ellenpápa, avagy Fletó, a szabadlábon tollasodó atyafink. Táncol, majd mű-meghatódik.
Őszinteségbeszédnek álcázza saját maga és lumpenkormánya kritikáját. Fellép, aztán lelép. Mire számít 2020-22-ben? Megmondom.
A dicstelen 2006-os mutatványa óta évről évre lépnek szavazókorba fiatalok. Köztük szép számmal vannak azok, akik a Gyurcsány-rezsim idején még hajbakaptak az óvodában, kié legyen az utolsó szelet nutelláskenyér. Halvány lila sejtésük sincs, ki valójában ez a víg, szuggesztív vakerbajnok. Csak azt látják, hogy jó fej, ha kell, velük együtt gördeszkázik a fáradtolaj-tárolón, fejeseket ugrál a csávázott búzába – egyszóval, fiatalosan hülye.
Úgyhogy Fletóval jó lesz vigyázni, több dologra nézve veszélyes ő, mint ahány dolog rá nézve fenyegetést jelenthet… Ja, és természetesen szintúgy kőgazdag; túl fogja élni, ha esetleg mégsem sikerül a politika élvonalában tvisztelnie.
Szóbakerülő volt még
a rendszerváltás előtti utolsó pártmufti, Németh Miklós (a felkérés hallatán rémülten kétszer körbefutotta a Földet, tán még most is menekül), egyes bennfentesek Medgyessy Pétert is visszasírnák – ezen talán ő is sírva fakadt.
Aztán itt vannak az önjelölt szóbakerülők: „Fegyőr”, az SZDSZ reinkarnációjának vélt Momentum elejéről, a belül tök üres szövegláda. Hadházy, aki folyton settenkedik az A-kategória körül, de sehogy sem veszik be a buliba úgy igazán. Persze, hisz a szekszárdi Fidesz vezérkarából sértetten dobbantott közszereplőt valójában mindenki árulónak tartja, és ha az árulást szeretik is újonnan választott pártcsaládjában –
az áruló bizony Geréb marad a Pál utcai fiúkból, mindörökre.
Kell valaki, keresnek valakit, aki az élre áll. Aki megtestesíti a Fidesz-ellenességet, aki megtestesíti az ország zömét – igaz, szekularizáltan – magáénak valló ellenzék akaratát. Aki az ellenzék terveit, programját valóra váltja. Ez a program pedig igen rövid:
Aorbán menjen bukni elfele!
Oké, gyerekek. És aztán mi lesz? Átírjuk a névtáblákat a Főhivatalokban. Lecseréljük a nagy fekete kocsikat másik nagy fekete kocsikra. Mindenhova szivárványos zászlót tűzünk, még az óvodákra is. Az autópályák belső sávja bicikliút lesz. A csajoknak évi két ingyenes abortuszt garantál az állam. A nyugdíjasok minden karácsonykor 15. havi nyugdíjat, műfogsorragasztót és grillázstortát kapnak. A fiataloknak jár a havi kannabisz-utalvány. És utána?
Légyszi, mondjatok valamit! Valami okosat, amit átmenetileg elhiszünk, jó?
Mészáros József
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
