Ungváry Zsolt: Véletlen és szándékos gyermekgyilkosságok
Az én korosztályomnak meghatározó regénye volt a Kincskereső Kisködmön, amit valamilyen fura ötlettől vezérelve 6-7 éves gyerekekkel olvastattak. Ennek első fejezete arról szól, hogy a főhős kishúga torokgyíkban haldoklik, utolsó kívánságként elkéri bátyjától a „körtemuzsikát”, amit megszólaltatni már nem tud, mert kiviszik a temetőbe. A fiú is elkapja a kórt, kis híján szintén belehal, a szülők kétségbeesetten ülnek az ágya szélén, vajon néhány napon belül elveszítik-e még egy gyermeküket.
Legmegrázóbb élményeim egyike, azóta sem tudok tőle szabadulni. Mint ahogy az Egészségügyi ABC-t is sokat bújtam odahaza, amiben a vastüdő címszónál bemutatták azokat, akik a járványos gyermekbénulás miatt nem tudtak önerőből lélegezni és egész életüket egy gépben fekve töltötték.
Minden oltásellenessel naponta elolvastatnám a Kincskereső első fejezetét, és megmutatnám nekik a vastüdőket. Én pedig minden nap áldom az orvosokat, az egészségügyet, hogy az én gyerekeim megkaphatták már a diftéria, a gyermekbénulás, a kanyaró, a tetanusz elleni vakcinákat.
A közelmúltban ítélet született egy házaspár ügyében, akik nem engedték csecsemőjüknek beadni a K-vitamin injekciót, emiatt (?) a baba meghalt. A szülőket bíróság elé állították, végül felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. Ők alapvetően jót akartak, nem akartak ártani a gyereknek, mégis tragédia lett belőle, amit az állam hivatalból üldözött. Ugyanakkor vannak szülők, akik szándékosan megölhetik (megölethetik) a gyermeküket, és hiába védi az alkotmány az életet a fogantatás pillanatától, ez ma Magyarországon mégis legális.
Ez azonban teljesen ellentmond az igazságszolgáltatás logikájának; az egyik jót akarván rosszat cselekszik, és ezért felelősségre vonják, a másik eleve pusztítani akar, de ez teljesen törvényes, sőt bizonyos erők (politikusok, közéleti szereplők) még biztatják is őket erre.
Az állatvédelmi törvény szerint akár börtönbüntetés is járhat, ha valaki megöl vagy megkínoz egy állatot. Ugyanakkor az abortusz teljesen elfogadott.
E szerint ma Magyarországon a gyermekemet megölhetem büntetlenül, a kutyámat viszont nem. Ha viszont akaratlanul, de az én hibámból éri baj a gyereket, azt is szankcionálják.
Igazságérzetünk azt diktálja, hogy a K-vitaminos történet szereplőinek a legsúlyosabb büntetés úgyis a gyermekük elvesztése volt, ehhez képest szükségtelen és értelmetlen, hogy a világi bíróság is meggyötörje őket. Ha viszont ezt elfogadjuk, rafinált ügyvédek a feleséggyilkost is mentesíthetik, mondván épp elég kín számára, hogy elveszítette a szerelmét.
Az ókori Rómában egy apa akár felnőtt gyerekét is megölhette, nem vonták érte felelősségre. Ezt ma barbár szokásnak érezzük. Egy eljövendő, szebb korban remélhetőleg épp ilyen barbár dolognak vélik majd a magzatok feldarabolását is.
Valamiért az emberi törvényeket olykor nehéz összhangba hozni a legfőbb erkölcsi parancsokkal, de még igazságérzetünkkel is. Viszont mindenképpen törekedni kell rá.
Ungváry Zsolt
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Vasárnap.hu.
