Kaphatna-e Buttiglione Szaharov-díjat?
Most egy pillanatra úgy tűnt, közeledünk a nagy fordulathoz. Történt ugyanis, hogy a 2020. évi jelölési folyamatban a három nagy frakció közös jelöltjeként feltűnt egy többször bebörtönzött fehérorosz ellenzéki ifjúsági vezető, a belarusz kereszténydemokraták egyik frontembere: Paval Sieviaryniec. Neve elbújik a Koordinációs Tanács által képviselt belorusz demokratikus ellenzék ernyője alatt, de szemfüles újságírók megtalálták. Felháborodtak, mivel Sieviaryniec akkor is fellépett Lukasenka ellen, amikor ő épp a homoszexuálisok számára kedvező rendelkezésekkel akart kedveskedni a Nyugatnak. 2016. június 4-én Sieviaryniec interjút adott a Szabad Európa Rádiónak, amelyben
kijelentette, hogy a homoszexualitás mint társadalmi norma elpusztítja a belarusz nemzetet, a gender ideológia ugyanolyan veszélyes, mint a rasszista propaganda vagy az osztályharc,
továbbá a meleg beloruszok meggyalázzák azok emlékét, akik a Szovjetunió és a náci Németország ellen harcoltak.
A Szaharov-díj az Európai Parlament ügye. Jelölési joggal a frakciók rendelkeznek, vagy legalább negyven képviselő közös csoportja. A jelöltek közül hármat bizottsági döntéssel kiemelnek, majd a parlament elnökéből és a frakciók vezetőiből álló testület közülük választ.
A szocialista-liberális-néppárti közös jelölés nem kifejezetten Sieviaryniec személyének, hanem az egész fehérorosz ellenzéknek szól. Az Euobserver azzal vádolta meg ezt a három frakciót, hogy elnézték Sieviaryniec életrajzát. Ha jobban odafigyelnek, akkor észlelhették volna, hogy Sieviaryniec urat „homofób” nézetei miatt tavaly október 29-én kizárták a belarusz Pen Klubból.
Ezek után találgathatunk. Várjuk a külügyi és a fejlesztési szakbizottság, valamint az emberi jogi albizottság döntését. Túléli-e ezt a szintet a három frakció közös jelölése, vagy már itt elvérzik? Lehet, hogy a konzervatívok mentik meg a helyzetet, ők ugyanis nem csatlakoztak a „három nagyhoz”, és oly módon akarnak borsot törni Lukasenka orra alá, hogy azt a belarusz demokratikus ellenzéket jelölték, amelyet Szvjatlana Cihanouszkaja képvisel. Ez lényegében megegyezik a „nagyok” jelölésével, de nem sorolja fel név szerint az ellenzéki vezetőket, tehát a keresztény Paval Sieviaryniec ügyesebben van elbújtatva.
Vannak persze további jelöltek is, köztük Najeeb Moussa Michaeel, Moszul érseke, vagy éppen zöld aktivisták csoportja. Ami témánk szempontjából érdekes, az egy képviselők által benyújtott javaslat, amely a Szaharov-díjat egy lengyelországi honlap szerkesztőinek adná. Az LMBTI-közösség jogaiért harcoló lengyel aktivisták 2019-ben alapították a „Gyűlölet atlasza” weboldalt, amelynek segítségével feltérképezik és figyelemmel kísérik azokat a helyi önkormányzatokat, amelyek elfogadtak, elutasítottak, vagy ahol függőben vannak az LMBTI-közösséggel kapcsolatos határozatok.
Mára több mint száz lengyel önkormányzat „LMBTI-mentes zónának” nyilvánította magát, vagy úgynevezett családjogi határozatokat fogadott el.
Hogy az öt jelöltésből vajon melyik kettő esik ki szeptember 28-án, megvallom, nem nagyon érdekel. Nem méltó a figyelmünkre az a szervezet, amely a világ mai súlyos gondjai közepette nem tudja a gondolkodását a közügyekre fordítani, s nem képes az emberek szexuális magatartását a magánélet keretei között kezelni. A címben feltett kérdésre, hogy kaphatna-e Buttiglione Szaharov-díjat, a válasz: még nem. Még sokáig nem.
De eljöhet az az idő is, amikor az embereknek elegük lesz a mai felfordított, vagyis önmagából kifordított világból.
Surján László
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk forrása a Flickr.com.
