Blaszfémia a HVG-nél avagy nem lesznek LMBTQ-zászlók a templomainkon!

Kicsit gondban vagyok, amikor reagálni kell – ugye, rögtön itt az első kérdés, hogy vajon tényleg kell-e? – egy-egy olyan megnyilatkozásra, amit nyilvánvalóan a botrányokozás szándéka motivál. Hiszen teljesen világos, hogy amikor a baloldali véleményformálók megnyilatkoznak, akkor azt nem elhanyagolható mértékben azért teszik, hogy mi jól felháborodjunk – hogy szóvá tegyük. Nehéz eldönteni, hogy melyek azok a feltűnési viszketegségek, amikkel foglalkoznunk kell – és melyek azok, amikkel már nem. Mert – újfent leszögezem – a reakcióval adott esetben csak örömet okozunk nekik; heherésznek magukban boldogan, hogy megint sikerült átlépniük az ingerküszöbünket.

Jó példa Tóta W. Árpád pár nappal ezelőtti kirohanása,melynek keretében arról értekezett, hogy Semjén Zsoltot hány év börtönbüntetésre kell majd ítélni, illetve hogyan lesz szükséges a börtönben ellátni – például a vadászatról vallott elvei miatt is –, illetve hogy az az ellenzéki párt számíthat a szavazatára, amely ezt a tervet következetesen felvállalja.

Tóta W. ugye az az ember, aki egyébként jó másfél évtizede Gyurcsány alfelébe zuhanva jegyezte a Modern Képmeséket – mint Független Szakérő™️…

Ráadásul Tóta W. még hazudik is az inkriminált írásában, amikor elbagatellizálja a vadászati világexpóra várható látogatók számát. Itt most nem nyitok egy újabb zárójelet a vadászat megítéléséről – ami hasznos, szükséges és egyébként a szabályok betartásával és a vad tiszteletével egy élvezetes aktus, ez van… azoknak a férfiaknak vagyunk az utódai, akik az elmúlt több tízezer évben a legsikeresebb vadászok voltak, mivel aki nem volt sikeres, nem adta tovább a génjeit –, az viszont tény, hogy az 1971-ben Budapesten tartott világkiállításra 2 millió ember volt kíváncsi. Ehhez képest a kormány 2021-es kiállításra vonatkozó, 1 millió látogatóról szóló becslése nem tűnik elszálltnak.

Jó, hát Tóta W. aztán vérszomjról, bebörtönzésről és egyebekről beszél, innen ismerjük meg újabban az európai értelemben vett demokratát, de szegény ezzel is csak akkor állt elő, amikor az ő Ferije engedélyt adott rá saját szavaival.

Hiszen 2005-ben, amikor még Ferinek is más volt a véleménye – hiszen hatalmon volt –, Tóta W. a következőket írta:

„Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost, lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék”.

És tessék, máris túl sokat foglalkoztunk ezzel az emberrel. Inkább álljon intő példaként mindenki előtt: így jár, ha a bolsik hangosbeszélője lesz.

Ugyanígy nehéz eldönteni, mennyire szerezzünk örömet az LMBTQ-lobbinak, mikor az orrunk alá akarják tolni az épp aktuális ocsmányságot. Mit tegyünk szóvá, hogy azzal ne reklámot biztosítsunk nekik, hanem valódi, komolyan vehető válaszokat tudjunk adni, amivel a semleges nézőt is a magunk oldalára állíthatjuk? Nehéz feladat, miközben egyértelmű, hogy

nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket a provokációkat – hiába mondják egyébként jóakaratú, jó szándékú konzervatívok az ellenkezőjét, bele kell állni a vitába.

No, aztán itt van nekünk – Tóta W. után szintén a HVG-től – Balavány György. Igen, az a Balavány, aki egykor határozottan szebb napokat is látott, hiszen a Magyar Nemzet publicistájaként anno még arról írt, hogy tulajdonképpen semmi nem történt, amikor „pár bőrfejű és bőragyú alak megpofozott néhány fenékrázó pojácát”. Aztán arról is, hogy

ahol „a melegséget normálisnak tekintik, ott mintává lesz. Ahol homo párok házasodhatnak, ott növekszik a homoszexuálisok száma. Ahol gyereket is nevelhetnek, az maga a pokol.”

Ilyen és másmilyen is volt már Balavány György tizenpár évvel ezelőtt – erre a minap azzal a címmel jelentetett meg cikket, hogy „Szivárványos zászlót a magyar templomokra!” És ezt nem poénból tette, hanem teljesen komolyan. Mi több, azon kezdett el filozofálni, hogy Osztie Zoltán atya szavai nem az igazi kereszténységet képviselik, ez csak elidegenít; aztán persze bedobta a pedofil kártyát is (itt már nagyon komoly mélységekben jártunk) – ám még ezt is sikerült megfejelnie, amikor írása zárásaként megállapította: az igazi evangéliumi üzenetnek az felelne meg, ha a szivárványos zászlók kint lennének a templomokon!

Jó, kezdjük a nyilvánvalóval. A wannabe, rosszabb esetben rombolásra beépített keresztényt onnan ismerjük meg, hogy

pontosan és következetesen mindig a valódi tanítással ellentétes dolgokat propagálja, mondván, Jézusnak ez tetszene – és mindeközben kizárólag érzelmi szuggesztiókkal él.

Arra próbál minket rávezetni, hogy azt nézzük, mit illik a világi szabályok szerint tenni, és főleg: mi az, ami nagyon rosszul esne másoknak (nehogy megbántsuk az érzékenységüket!).

A szívre beszél, a szívre hat – hát hol marad a szeretet, testvéreim az Úrban?! Az a szeretet, ami akkor nyilvánul meg, ha azt csináljátok, amit tanácsolok nektek.

És ezek a tanácsok valami fatális véletlen folytán minden egyes alkalommal teljes hasonlóságot mutatnak a progresszív baloldal ötleteivel.

Nahát!

Használhatnék itt nagy szavakat, hogy az egykori, magát valóban konzervatívként aposztrofáló újságíró hogyan süllyedt a blaszfémia szintjére. Elmondhatnám, hogy nyilván még az arcpirító hülyeséget sem zsenánt számára bevállalni, hiszen kettőzött – mit kettőzött, tízszerezett erővel kell megmutassa új közegének, hogy ő aztán nagyon, de igazán, totálisan progresszív elveket vall!

Mindez egyébként igaz.

Balavány György valami orbitálisan nagyot és fontosat akart mondani, amivel csak azt sikerült elérnie, hogy minden, magát valóban keresztény és konzervatív gondolkozásúnak valló ember elforduljon írásától, és pontosan tudja, hova helyezze azokat az embereket, akik

magukat keresztény mázzal bekenve azon mesterkednek, hogy a világi életben sajnos meglehetős sikerességgel végrehajtott érzékenyítéssel végérvényesen megfertőzzék a klerikális közösségeket is.

A templomainkat nem adjuk.

Mondom még egyszer, hogy átmenjen az üzenet: a templomainkat nem adjuk!

 

Trombitás Kristóf

 

A szerző további cikkeit ide kattintva olvashatják.

Osztie Zoltán atya: Kikérem magamnak, hogy a magyar zászló mellé odarakják a szivárványost