Hatalmas a segítőkészség Magyarországon! – Azbej Tristan a Vasárnapnak

– Veszélyes környezetben való túlélésre készítették fel Önöket a Honvédség szakemberei a közelmúltban. Mi indokolta, hogy egy ilyen képzésen részt vegyenek?

– Azbej Tristan: A Hungary Helps Program olyan munkatársai vettek részt a Veszélyes Környezet Tudatosság Tanfolyamon (HEAT), akik a terepre, válságövezetekbe mennek. Olyan kollégák, akik az üldözött közösségekkel való személyes kapcsolattartásért felelősek, valamint azok, akik az önkéntes programunk vezetői lesznek, de csatlakozott hozzánk a Magyar Vöröskereszt egyik munkatársa is.

A Hungary Helps Program célja, hogy olyan csoportokat, közösségeket segítsen a világban, kiemelt figyelemmel az üldözött keresztényekre, amelyeket mindenki más magára hagy. A filozófiánk pedig, hogy amennyire lehet, személyessé tegyük ezt a segítségnyújtást.

Nem elégszünk meg azzal, hogy egy banki átutalással rendezzük a magyarok szolidaritását. Ennél sokkal több van ebben a népben! Valljuk, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, nem a bajt idehozni. Mindez azt is jelenti, hogy nekünk kell elmenni, megismerni a helyet és a közösséget, ahová a szolidáris magyar emberek jóvoltából segítséget küldünk. Ezek a látogatások egyben rendkívül fontos gesztusok is; nagyra értékelik, különösen abban a lelkiállapotban lévő közösségek, amelyek hátrahagyva érzik magukat.

Azt tapasztaltuk, hogy a 2017 elején indult Hungary Helps Program sokak támogatását nyerte el Magyarországon és sokakat ösztönzött cselekvésre. Így már nem elég, hogy csak mi, a Hungary Helps munkatársai menjünk el ezekhez a közösségekhez, hanem szeretnénk lehetőséget biztosítani honfitársainknak is, hogy személyesen segítsenek. Éppen emiatt indítjuk útjára az önkéntes programunkat. Ugyanakkor a lehető legfontosabb, hogy akik kiutaznak, azok biztonságban legyenek, és vissza is térjenek a válságterületekről. Akkor nem tudunk segíteni, ha nem óvjuk meg magunkat. Ezek a környezetek valóban rejthetnek veszélyeket, és bár minden fenyegetést nem lehet elhárítani, de van olyan tudás, amivel az ember felismeri a kockázati tényezőket, és vannak olyan magatartásformák, amikkel elkerülheti a vészhelyzetek kialakulását.

– Egy héten át tartott a kiképzésük. Pontosan milyen tudást, készségeket sikerült elsajátítani ez alatt?

Kármán Krisztina: – Az első néhány napban vetítések és előadások keretében készítettek fel minket a válságövezetekben tapasztalható mindennapokra. Például arra, hogy milyen típusú robbanóeszközök fordulhatnak elő ezekben a veszélyes zónákban, hogy ezeket a robbanóeszközöket miként tudjuk felismerni. Nyilván nem lehet minden kockázatot kizárni, de minimalizálni lehetséges ezzel a tudással. 

Meghatározó tapasztalat volt, amikor különböző lőfegyverekkel lőttek a közvetlen közelünkben. Hallottuk a hangjukat és láttuk, hogy milyen tárgyon milyen lőfegyver lövedéke hatol át. Ha hang alapján meg tudjuk állapítani, hogy milyen fegyverrel lőnek egy válságövezetben, akkor azt is tudjuk, hová érdemes elbújni. Amikor már a tüdőnkben is érezzük, biztosak lehetünk benne, hogy egy betonfal nem elég. Messzire kell rohanni és sokkal biztonságosabb menedéket kell keresni. Ezek a tapasztalatok nem szerezhetők meg könyvekből.

Végigcsináltunk egy bő 24 órás szituációs gyakorlatsort is, amikor folyamatosan különböző feladatokat kellett teljesíteni. Ezeknek a feladatoknak a széleskörű ismertetése katonai szempontból nem lenne szerencsés. Éppen az a lényeg, hogy nem lehet előre felkészülni, akkor és ott derül ki, hogy az egyes próbák milyen reakciókat váltanak ki a résztvevőkből. Ennek a képzésnek pont az a célja, hogy önmagunkról megtanuljuk, hogy bizonyos közegben, szituációkban hogyan viselkedünk.

– Mondana egy konkrét példát olyan szituációra, amikor tipikusan rosszul reagál az átlagember?

Kármán Krisztina: – Maradjunk a lövések példájánál: ha valaki meghallja, hogy a közelében lövések dördülnek, jellemzően megáll és körbenéz, de mire ezt egy veszélyes területen megteszi, addigra le is lövik. Ha hang alapján rögtön azonosítani tudjuk, hogy az egy nagyobb kaliberű fegyverből származik, akkor nincs semmi értelme körülnézni, azonnal cselekedni kell.

– Futni, vagy hasra vágódni a filmekben látott módon?

– A gyakorlat során épp autókkal haladtunk, amikor olyan helyzetet szimuláltak, amelyben váratlanul tüzet nyitottak ránk. A kiképzésen részt vevők akkor reagáltak megfelelően, ha azonnal arra utasították a sofőröket, hogy hajtsanak tovább, amilyen gyorsan csak lehet.

– Államtitkár Úr, ön többször járt már veszélyes helyeken, akár Afrikában, akár a Közel-Keleten. Volt már olyan élménye, amelyben hiányzott efféle háttértudás?

Azbej Tristan: – A képzésen visszatekintve újraértékeltem, hogy mennyire volt átgondolt néhány korábbi missziónk… Komolyra fordítva a szót, a humanitárius munka természete, hogy ha menni kell, akkor menni kell, hiszen mi ilyen területeken dolgozunk. Faramuci a helyzet, mert ezen a kiképzésen arra próbálják felkészíteni az embert, amire nem lehet. Mi van akkor, amikor a legrosszabb megtörténik: túszejtés, fegyveres összetűzés, támadás, súlyos sérülés? Szó volt például aknák felismeréséről.

Egyik utazásunk során a Ninivei-fennsíkon, Észak-Irakban megtekintettünk egy ősi keresztény kolostort, amelyben az Iszlám Állam pusztított, és ott voltak még az udvaron a – szerencsére – fölismert aknák.

A helyzet komolyságára azonban ezen a kiképzésen eszméltünk rá igazán. Megismertettek minket azzal, hogyan kell viselkedni egy nem legális katonai ellenőrzőponton. Ilyen élményünk is volt, szintén Irakban, ahol helyi milíciák által felállított pontokon haladtunk át látogatásaink során. Afrikában előfordult, hogy közúton haladtunk – vidéki menekülttáborok felé tartva –, olyan helyen, ahol rendkívül gyakori a pénzszerzési célú emberrablás. A képzés során visszaköszöntek ezek a helyzetek. Remélem, hogy az ott szimulált rémálom-forgatókönyvek töredékét sem fogjuk soha megtapasztalni, de abban azért segítenek ezek, hogy az újabb missziók tervezésénél jobban tudjuk, mik azok a fogódzók, támpontok, amiket figyelembe kell venni.

– Ezentúl másképp fogják tervezni a Hungary Helps útjait?

Azbej Tristan: – Azt nem ígérem, hogy visszafogjuk magunkat, mert ez a küldetésünk: odamegyünk és kezet nyújtunk az embereknek. De amit meg lehet tenni, azt mindenképpen meg is fogjuk – a most tanultak fényében. Azzal, hogy megpróbálnak a szimuláció során a lehetséges legnagyobb stresszhelyzetbe hozni minket, erősítik a lélekjelenlétünket. Azt a küszöböt emelik, amely fölött az ember cselekvésképtelenné válik a pániktól. A képzésen elsajátítottak akár életmentők is lehetnek a terepen, ha ezek az elkerülési, túlélési reflexek rögzülnek.

– Krisztina, ön nőként valószínűleg másképp élte meg a kiképzést. Volt-e olyan pont, ahol – mint ahogy a laikusok gondolhatják – a nők legszívesebben sikítanának és elszaladnának?

Kármán Krisztina: – A tizenkét résztvevőből három nő volt velem együtt. Azt gondolom, mindenki ugyanolyan szinten tudott teljesíteni, mint a férfiak. Én ebben nem láttam különbséget. A fizikai megterhelést mindenki nagyon jól bírta, de nem is az volt ennek a tréningnek a lényege, hogy fizikailag érjük el a maximális terhelhetőségünket. Sokkal inkább lelkileg. Beszédes ugyanakkor, hogy a tizenegy résztvevőből ketten voltak azok, akik valamilyen okból a legvégén úgy döntöttek, hogy nem tudják, vagy nem szeretnék az utolsó mozzanatokat is végigvinni, és egyikük sem a női résztvevők közül került ki. Szerintem álltuk a sarat, de valóban, természetesen ez a képzés is rámutatott arra, hogy a nőkkel olyan atrocitások történhetnek, amelyek kockázata a férfiak esetében jóval kisebb. 

– A nőkre más módszerekkel hatva igyekeznek átállítani őket a másik oldalra?

Kármán Krisztina: – Leginkább arról volt szó, hogy különböző szexuális ajánlatokat tettek. Mi nyilvánvalóan ezt nem fogadtuk el, hanem – kezelve a helyzetből adódó kényelmetlenséget – tárgyalással értük el a célunkat a szimuláció során.

Azbej Tristan: – A kiképzés bebizonyította, hogy a „gyengébbik nem” elnevezés badarság. A hölgyek fantasztikusan helyt álltak!

– Kik jelentkezhetnek egy ilyen képzésre? Ha valaki Afrikába, vagy a Közel-Keletre utazna és vállalja ennek a költségeit, akkor van rá lehetősége?

Azbej Tristan: – Ezt a képzést a Honvédség, illetve a Honvédelmi Minisztérium kifejezetten nem fegyveres békefenntartóknak, humanitárius munkásoknak és más, válságövezeteket látogató nem fegyveres személyeknek ajánlja. A világban húsz helyen kínálják ezt a képzést, amely egy bevett gyakorlat például az ENSZ békemegfigyelőinek körében. Hálásak vagyunk a Honvédelmi Minisztériumnak és a Magyar Honvédségnek, hogy a Hungary Helps Program és az önkéntes programunk munkatársai részt vehettek a kiképzésen, hiszen nagyon sok tanulságot hordozott.

Önmagában az, hogy beköltöztünk egy laktanyába, honvédségi környezetben éltünk, és egy hétig együtt voltunk a kiképzőinkkel, katonaemberekkel, akik közül sokan külföldi missziót is megjártak, nagyon értékes tapasztalatokat, személyes és szakmai tanulságokat is adott. Abban bízom, hogy a honvéd kiképzők számára bizonyítottuk azt, hogy a kormánytisztviselők is képesek felnőni a feladathoz, ha ember kell a gátra, és a civilséghez kapcsolódik a „civil kurázsi” is.

A  kiképzésen való részvétellel egyúttal jobban beleláttunk a honvédő hivatásba is: a kiképző katonák beszámoltak misszióikról, Afganisztánról, vagy más súlyos fegyveres konfliktus által érintett országokról, és

megtapasztaltuk, hogy személyes szinten mit jelent az a hősies helytállás, amit a katonák fölvállalnak, élethivatásukká tesznek, és mekkora tiszteletet érdemelnek ezért.

– Beszéljünk még az önkéntes segítőkről! Mit lehet tudni a Hungary Helps Önkéntes Programról?

Kármán Krisztina: – A Hungary Helps Önkéntes Program már elindult volna, ha a járvány nem késlelteti. Ennek megfelelően a program előkészítése már megtörtént, és arra várunk, hogy az utazási korlátozások lehetővé tegyék, hogy az önkéntesek elinduljanak a különböző fogadóországokba. Az önkéntes program úgy épül fel, hogy különböző magyarországi szervezetek – akiknek egyébként már van önkéntességgel kapcsolatos tapasztalatuk, – maguk delegálnak a programba önkénteseket. Sem az államtitkársághoz, sem a Hungary Helps Ügynökséghez nem lehet közvetlenül önkéntesnek jelentkezni, de a Magyar Önkéntes Liga Egyesületen keresztül, vagy bármely más partnerszervezetünkön keresztül lesz erre lehetőség, amikor elindul a jelentkezési folyamat.

Az így jelentkező önkénteseket egy speciális képzés keretében fogjuk felkészíteni arra, hogy az adott fogadóországban, az adott intézményben el tudják látni a feladatukat. A válságövezetre felkészítő kiképzést nem kell minden önkéntesnek elvégeznie, csak azoknak, akik tényleg kockázatosabb területre szeretnének utazni.

A fogadóországaink között szerepel Jordánia, Ghána, Kenya, Etiópia, Zambia, tehát közel-keleti és afrikai országok. Nagyon sok olyan országban lesz önkéntes szolgálatra lehetőség, ahol a Hungary Helps Programnak már eleve zajlik valamilyen projektje. Tehát, ha például egy templomrekonstrukciót támogat a magyar állam a Hungary Helps-en keresztül, akkor oda lehetősége lesz az önkénteseinknek is elmenni, megnézni, hogyan zajlik a templomrekonstrukció, és segíteni a folyamatot. Vagy például lehetőség lesz egy általunk támogatott gyerekotthonba menni, segíteni a gyermekek fejlődését, angolt tanítani nekik, ilyen módon is – a saját maguk által szerzett személyes tapasztalatok segítségével – kicsit közelebb hozni a magyar emberekhez az államtitkárság által képviselt missziót.

A közeljövőben szeretnénk száz önkéntes hónapot lebonyolítani. Ez nem feltétlenül jelent száz főt, hiszen lesznek olyan önkéntesek, akik két-három hónapra utaznak ki egy-egy területre.

Nem azokat az önkénteseket fogjuk keresni, akik szeretnének valahova egy-két hétre elutazni és „csak úgy” kipróbálni magukat, hanem azokat, akik Magyarországon már bizonyítottak, a mi képzésünk során megtanulták, hogy mire vállalkoznak, az milyen kockázatokkal jár. Viszont látják azt is, hogy milyen szép eredményeket tudnak elérni.

Azbej Tristan: – A Hungary Helps Program kapcsán egy erőteljes segítőszándékkal találkozunk Magyarországon. Így vált fontossá, hogy kinyissuk a lehetőséget a segítségnyújtásra a honfitársaink számára. Ezért kértük fel a Magyar Önkéntes Liga Egyesületet, hogy közösen tegyük ezt számukra lehetővé. A kiválasztási folyamat nagy jelentőséggel bír; alkalmas és felkészült emberekre van szükség. Ezért fontos, hogy támaszkodunk a delegáló szervezetekre, és ebben áll az összetett képzési program jelentősége, amit a Magyar Önkéntes Liga Egyesület megszerkesztett. Az is kiemelt szempont, hogy az önkénteseink oda menjenek, ahol a munkájuknak nyoma látszik, ahol emberéleteket változtatnak meg. Erre az a garancia, hogy elsősorban olyan helyszíneket választunk ki, amelyek már eleve a Hungary Helps Program támogatási helyszínei, és ami az összes többi szempontot megelőzi: hogy az önkéntesek biztonságban legyenek. Ezért döntöttünk úgy az Egyesülettel közösen, hogy a legkockázatosabb helyekre önkéntesek nem mennek, de ahol van kézzel fogható veszély, ott a program saját képzésén felül olyan komoly kiképzést is kapnak, mint a HEAT.

– Tegyük fel, az olvasót megérinti ez az ügy. Mi a következő lépés számára? Megkeresi a Magyar Önkéntes Liga Egyesületet, ott felajánlja az önkéntes munkáját, aztán előbb-utóbb csatlakozhat a Hungary Helps missziójához?

Azbej Tristan: – Közös célunk, hogy idővel egyre tágabbra nyissuk a kaput, amely befogadja az önkénteseket, de nagyon sok olyan szempont van, amelyeket figyelembe kell vennünk. Ilyenek például az alkalmasság és a biztonság szempontjai. Ezért, ahogy az igazgatóasszony az előbb elmondta, kezdetben a már gyakorlott önkénteseket is delegáló karitatív szervezeteken keresztül lehetséges a csatlakozás.

Kármán Krisztina: – Azt ajánljuk, hogy mindenki kövesse a Magyar Önkéntes Liga Egyesület Facebook-oldalát, illetve a Hungary Helps – Magyarország Segít Facebook-oldalt, mert amint el tudjuk indítani a programot, ezeken a felületeken minden információ elérhető lesz. Többek között az is, hogy milyen feltételekkel és hogyan tudnak jelentkezni a programba!

 

A témában olvasásra ajánljuk:

Azbej Tristan: Kibővítjük az együttműködést a Hungary Helps program és a Honvédség között

Kiemelt képünkön Azbej Tristan államtitkár látható. Fotó: Vasárnap.hu