A magyar baloldal az antiszemiták csatlósa lett

Állapodjunk meg rögtön az elején egy axiómában, aztán mehetünk tovább: Bíró László jobbikos megyei képviselő antiszemita. Aki valamennyire is követte az elmúlt napok közéleti eseményeit, illetve sajtóját, azt erről nem kell győzködnöm: ez egyszerű tény, melynek belátásához elég volt a (persze azóta elérhetetlenné varázsolt) közösségi oldalát megnézni, amelyen undorító stílusban nyilvánult meg több alkalommal is. Nem 10 évvel ezelőtt, hanem mondjuk a 2018-as választásokat követően.

Megismétlem, és kérem, hogy ezt a kedves olvasó is rögzítse magában: Bíró László jobbikos megyei képviselő antiszemita.

Az a helyzet, hogy az egyesült ellenzéki hóbelevanc, a moralitás lándzsahegyei, a szabadság bajnokai, a progresszió élharcosai a borsodi időközi választáson az antiszemita Bíró Lászlót fogják támogatni. Magyarán az összes komolyan vehető ellenzéki párt beáll egy olyan jelölt mögé, aki jóízűen, vígan tetűhintásozott.

Szinte látjuk magunk előtt a gusztustalan jelenetet, amint Bíró kimondja, leírja ezeket a szavakat, majd elvtársai – vagy akkor még szimplán testvérei, ki tudja, van egy ehhez a pálforduláshoz meglehetősen illő szoba a Terror Házában – felé fordul, hahotázva, ontva magából a szennyes szavakat. „Odavágtam nekik, azt a mindenit, mennyire odavágtunk nekik!”

Létezhet-e ennél szimbolikusabb esemény, amely megmutatja, hogyan dobott el magától a baloldal végérvényesen, mindennél messzebbre eszmét, erkölcsöt, értékeket? Ilyesmikből persze eddig se volt nekik túl sok, de mára a nullánál is kevesebb maradt. Nézzék meg ezeket a percembereket! Kerpel-Fronius két LMBTQ-zászló kihelyezésének támogatása mellett azt nyilatkozza, hogy számára Bíró bocsánatkérése meggyőző volt; Jakab Péter, aki pár évvel ezelőtt Miskolcon egyébként még arról beszélt, hogy a jövendőbeli csendőrségnek nem az lesz a feladata, hogy az aberráltakat – bizony, ő mondta így – kísérgesse, arról delirál, hogy a Fidesz meg akarja akadályozni emberük indulását. Vagy itt van Márki-Zay Péter, aki a maga féktelen kognitív disszonanciájában elmagyarázza, hogy a kormány rasszista gyűlöletkampánya egyre erősebb – és éppen ezért zsidó honfitársainknak most egy antiszemita, roma honfitársainknak pedig egy jobbikos jelöltet kéne támogatniuk.

Próbáljuk ezt felfogni, ízlelgessük!

A hódmezővásárhelyi polgármester, aki a közelmúltban már mintha vizionálta volna a fideszesek kandeláberekre történő felhúzását, illetve azt ecsetelgette, mennyire tanulatlanok a kormánypárti szavazók, most ott tart, azt próbálja a választópolgároknak bemagyarázni, hogy álljanak egy bizonyítottan rasszista jelölt mögé, hogy ezzel küzdjenek a kormány – szerinte – rasszista politikájával szemben…

Elmebaj.

Aztán, mit ad isten, megérkezett a sorba Michael Roth német kormánytag is (nyilván teljesen véletlenül!), hogy elkezdje bizonygatni: a hetes cikkely szerinti eljárás megindítása többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon dühöng az antiszemitizmus.

Az embernek időnként tényleg a fejéhez kell kapnia, vagy inkább meg kell csípnie a kezét, hogy kiderüljön, vajon magánál van-e, mert ilyen hidegvérű, pofátlan, aljas kétszínűséggel és tervszerűséggel még mostanában is csak ritkán találkozni. Miközben a „demokratikus” ellenzék önként és dalolva beáll egy antiszemita mögé, Roth a magyar kormányt kárhoztatja antiszemitizmus miatt. Miközben idehaza teljes békében, nyugalomban és jókedv közepette rendezték meg a Maccabi Játékokat, addig Németországban már nem ajánlják a zsidóknak, hogy nyilvánosan kipát viseljenek, mert ezzel veszélybe sodorhatják magukat. Rothot ez nem érdekli, számára, gondolom, ez bagatell kérdés.

És végül, miközben Magyarországon 2018-ban az EBESZ kimutatásai szerint 194 gyűlöletbűncselekmény történt, addig ugyanezen évben Németországban 8113.

Sebaj, Michael Rothnak van képe hozzá, van elég vastag bőr az arcán rezzenéstelenül azt mondani, hogy Magyarországon komoly probléma az antiszemitizmus. Eddig is tudtuk, hogy Roth, megannyi elvtársa között, mint csepp a tengerben, hazánk ellensége – de ilyen alávaló, azonnal cáfolható hazugságot még ezek az elemek sem szoktak elénk tárni.

De terv, ugye, az nincs.

Sok feladata van a kormánypárti sajtónak az elkövetkezendő nem egészen két évben; ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy folyamatosan érzékeltesse az olvasóval: az ellenzék szó szerint bármit megtenné azért, hogy végre-valahára hatalom kerüljék a kezébe. Bárkit szétszednének a századáért is annak, amit legfrissebb példaként Bíró mondott – de ő elvtárs, így elég bocsánatot kérnie. Hát apátiába került az újabb választási vereséget illetően! Ilyenkor minden érthetővé és elfogadhatóvá válik. Karácsony Gergely, aki egyébként hobbiszerűen nácizza a Hír TV-t, hirtelen elnémul – bár még mindig jobban járunk ahhoz képest, mint amikor elkezdte védeni Gyöngyösi Márton listázós kijelentését –, és a baloldali véleményformálók is hallgatnak.

És akkor még egyszer elmondom: azért teszik mindezt, mert ezeknek nem elveik, hanem érdekeik, nem értékeik, hanem vágyott zsákmányaik – és nem eszméik, hanem hideg számításaik vannak.

Mert bármikor kiállnak az ugandai interszexuálisok jogaiért, de a határon túli magyarokért soha. Örömmel csaholnak a fasizmus barna cseppjeiről, de mély kussolásba temetkeznek, amikor a csókosuk judapestezik. A helyzet azonban az, hogy mivel Magyarország demokrácia, természetesen a választók döntenek. És én rendületlenül bízom abban, hogy amikor ilyen nyilvánvaló mocskot látnak az ellenzéki oldalon, akkor a többségük azt mondja: ezt nem.

Ettől fél a baloldal is, ezért szidalmazzák immár hétről hétre az embereket. Adjunk nekik csattanós válaszokat.