Ungváry Zsolt: Az önsorsrontás nem keresztény tulajdonság, hanem szimpla hülyeség

A kilencvenes években az akkori magyar baloldali sajtó (nem is nagyon volt másmilyen) büszkén számolt be arról, hogy Horn Gyula miniszterelnököt megdicsérte Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök. Ezzel is az MSZP-SZDSZ koalíció kormányfőjének nemzetközi tekintélyét hangsúlyozandó. Csakhogy a dicséret önmagában nem értékmérő, hiszen ha egy magyar miniszterelnökkel egy szélsőségesen magyarellenes szlovák politikus meg van elégedve, az bizony rettentően elrontott valamit.

Pontosan ennyire hiteltelen és gyanút keltő, ha a liberális-keresztényellenes-globalista sajtó kiáll egy pap mellett az egyházával szemben.

A fiatal magyar celeb-pap ügye ehhez szolgáltatott némi adalékot. De a frontok sajnos a katolikus táboron belül is léteznek, bár nem egészen úgy, ahogyan ezt a liberális propaganda szeretné elhitetni.

Két nagy kérdést vetett fel az ügy, ami – hála a katolikus egyház szigorú hierarchiájának – talán egyelőre lecsengett, de a dilemmák itt maradtak. Az első a nyitás kérdése, újabb hívek megnyerése az ügynek, a „fiatalos evangelizáció”. Van egy olyan elképzelés, hogy az egyház konzervatív, merev, régies, ezért taszítja az újabb generációkat. Ezért egy kicsit lazábban, az igények figyelembe vételével, „haladóbban” kell alkalmazkodni a világhoz.

Csakhogy a keresztény tanítás kétezer éve változatlan, és mivel végső célja nem a földi környezet megjavítása, hanem az üdvösség, egyszerűen értelmezhetetlen keresztény szemmel a „haladás”.

Ráadásul a túlzott megfelelni vágyás a tapasztalatok szerint nem hozott eredményt. A II. Vatikáni zsinaton az egyház nagyon komoly változáson esett át, mégis – legalábbis Európában – a visszaesés azóta folyamatos. Míg a zsinat előtt (még a kommunista országokban is) nagy létszámú, aktív, élő közösségek működtek, azóta (elsősorban nyugaton) az összeomlás felé haladunk. Minél inkább nyitunk (nők és világiak szerepe, homoszexualitás kérdése, cölibátus eltörlésének felvetése, iszlám-tolerancia stb.), annál gyengébbekké válunk.

XVI. Benedek megpróbált bekeményíteni, szembefordulni a bevándorlással, a liberalizálódási folyamatokkal, de őt eltávolították.

A liberálisok persze örülnek a lazítást szorgalmazó papoknak, dicsérik a „felvilágosult” lépéseket, amik mindig egy-egy szöget jelentenek az egyház koporsójába. A hívek azonban nem várják el, hogy az egyház kövesse az ő igényeiket, hanem igénylik a határozott iránymutatást, és elfogadják a szigorítást. (Pl. a vízkereszt és mindenszentek kötelező ünneppé tétele.)

A másik dolog egyrészt kényesebb, másrészt egyértelműbb: ez az egyház politizálása. Mivel az egyház a hívek közössége, ez jelenti természetesen az állampolgárok politikai jogainak gyakorlását is.

Az ateisták-liberálisok-balosok olyankor támogatják a papok politikai állásfoglalását, ha az liberális – pedig semmi közük hozzá –, mi akkor értünk egyet vele, ha nemzeti-konzervatív. Lehet-e ebben két igazság? Nyilvánvalóan nem.

Bármennyire is fáj ez odaát, ebben a kérdésben egyszerűen nekünk van igazunk.

Valahova ugyanis szavazni kell. Keresztény ember nem lehet közömbös hazája, egyháza és környezete sorsa iránt. Vagyis ha nem a Fidesz, akkor az ellenzék. Ebben a dilemmában pedig egy kereszténynek a Fideszre kell szavaznia. Mert egy ország politikája, vallással-egyházzal kapcsolatos döntései, a keresztény értékek védelme vagy támadása jelentősen múlik a vezetőkön, vagyis a törvényhozókon és a kormányon. (Bu*ziszászlót teszünk-e ki a városházára vagy székelyt, esetleg a pápai lobogót. Védjük-e a hagyományos családmodellt, az életet – vagy nem. Módot adunk-e rá, hogy egyházi iskolákban tanulhassanak a gyerekeink vagy nem.)

Persze, a hitünk nem ezen múlik. Lehetünk üldözöttek is, sőt. Jézust ki is végezték, megmondta, hogy minket is üldözni fognak. Láttuk, igaza volt. Az igazán kemény legény keresztényeket megették az oroszlánok. Nincs is ennél szebb és kívánatosabb egy igazán eltökélt keresztény számára. De azért a cél mégsem a mindenáron való mártírrá válás. (Van olyan vallás is, rögtön paradicsomi hurik közé kerülhetünk.) Ha nem Fidesz-kormányunk lesz, akkor a pillanatnyi alternatíva szerint Gyurcsány, Fegyőr, Donáth, Karácsony, Vadai, Gréczy, Bangóné, Gyurcsányné stb. lesz döntési helyzetben. Akkor szokhatjuk az oroszlán-gondolatot (természetesen korszerű formában, mert az állatvédők nem engednék). Mi ott leszünk, mert megvalljuk a hitünket akkor is, ha ezért üldöznek, és akkor is, ha ez trendi. De azért ha választhatunk a templomépítés és -rombolás, az egyházi és az ateista tanítás, a körmenet és az oroszlán közül, akkor önként ne válasszuk már mindig a rosszabbat.

Az önsorsrontás nem keresztény tulajdonság, hanem szimpla hülyeség.

Az egyház örök érték. A Fidesz nem az. De pillanatnyilag az egyház örök értékeinek érvényre juttatását a Fidesz-KDNP-kormány biztosítja leginkább.

Ma 1020 éves a keresztény magyar állam, ennyi gyertyát kevés országban tudnak gyújtani. Bízzuk a sorsát azokra, akiknek ez a két jelző fontos, és magyarként és keresztényként ne az egyesült materialista Európa összeeszkábálóinak szekerét toljuk.