A nyugat demokráciaféltése csak álduma – Hoppál Mihály a Vasárnapnak

– Hazánkban reneszánszát éli a nemzeti, keresztény kultúra, azonban Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban megindult a múlt újraértelmezése, eltörlése. Mi vezetett Kelet és Nyugat különbözőségeihez?

– Világunk az elmúlt évtizedekben végérvényesen megváltozott. Évekkel ezelőtt tapasztaltam meg ezt először. Életem során többször is megfordultam Hollandiában, mindig csodáltam a gyönyörű, szépen megmaradt templomaikat.

Egyik látogatásom során azonban már azt tapasztaltam, hogy a templomokat bezárták, átalakították konferenciaközpontokká, bárokká, sőt szállodákká is!

Ez egy döbbenetes pálfordulás, hiszen Hollandia egy mélyen vallásos ország volt egykoron. Minden bizonnyal az az etika emelte igazán nagyszerűvé az ő államukat, demokráciájukat, ami a kereszténységből, a protestáns kereszténységből származtatható. Ma pedig azt láthatjuk, hogy eltávolodtak hitüktől. Sőt, a miniszterelnökük, Mark Rutte a napokban nemtelen támadást intézett a magyar miniszterelnök és Magyarország ellen, mert mi másképpen gondolkodunk, mint ők.

A sok álduma, amit ők már évek óta „demokráciaféltés” címszó alatt előadnak, csak üres frázis, mely mögött igazából nincs semmi.

A magam részéről úgy látom, hogy azok az országok, amelyek meg tudnak maradni a kereszténység talaján, azok a nemzeti identitásukat jobban tudják ápolni. Ahol ez nem így történik, ott egy teljesen szélsőséges – a régi marxista szóhasználattal szólva – internacionalizmus harapódzott el. Teljesen identitás nélküli, „se ilyen, se olyan” országok épülnek, amelyek elhagyják a nemzeti örökségüket.

A meglátásom az, hogy az az ideológiai-káosz, amibe Nyugat-Európa süllyedt, nem vezet sehová – pontosabban semmi jóra.

– Mi lehetett az oka, hogy Nyugat-Európa ilyen fordulatot vett?

– Az, hogy minden beáramlott az Amerikai Egyesült Államokból, hiszen több, mint száz éve Amerika a nagy idol.

Ennek következtében kiszorította a helyi hagyományok építését és megbecsülését. Ahol már nem számítanak a nemzeti gyökerek – ahogy már súlytalanok Finnországban, Svédországban, Dániában is – ott a közösségek elnemzetietlenednek.

Ez magával hozza azt, hogy nyugaton kihal az etnikus identitás érzése is.

Ugyanakkor keleten az oroszok nem így csinálták, sőt a kommunizmus ellenhatásaként megerősödött az etnikus identitás. Közép-Európában is ezek az irányok kerültek előtérbe és uralkodóak a mai napig. Tévút, hogy ki kell dobni a hagyományokat, hogy el kell felejteni a nemzeti múltat! Az USA-ban most éppen az amerikai identitás mérföldköveit, az alapító atyák szobrait döntik le.

Ennek a nemzetközi liberális áramlatnak a célja, hogy káoszt keltsen, hogy megfossza gyökereitől a különböző népeket és etnikumokat. Ha pedig ez teljesen megtörténik, akkor lehet majd igazán halászni a zavarosban.

– Gyökerek nélküli, jó fogyasztókká kell tenni az embereket?

– A fogyasztás mint cél is része volt mindennek, de mára már túljutott ezen a nyugati világ. Az embernek mindene megvan, mindent megvett, amit csak lehetett. Kevesebb idő és energia marad a szellemi javak kultiválására, megmentésére. Úgy látom, hogy

Kelet-Európában és a volt Szovjetunió kis népeinél, felszabadulva az elnemzetietlenítő áramlatoktól, most reneszánsza van a nemzeti műveltségnek.

Még az ázsiai sámánizmus is újra tudott éledni. Kínában hasonló a helyzet, a lakosság lassan ott tart, hogy már mindent beszerzett, mindent megvehettek, amire szükség lehetett. Újjáépítették a falvakat, fantasztikus autópályákkal kötötték össze a semmiből kimagasló nagyvárosaikat. Múzeumokat építettek, ahol bemutatják a legújabb régészeti leleteket, a közösségeiket nevelik, hogy tudják, hogy milyen is volt az adott térség népessége, kultúrája, mik a szellemi és tárgyi emlékei.

A világnak tehát csak az egyik fele állt a feje tetejére, nekünk magyaroknak nem kell a tótágast állókhoz csatlakoznunk.

– Lesz egy hagyományait őrző Kelet és egy liberális, mának élő Nyugat?

– Nem lesz, már van! Ez már pontosan így történik. A nyugat-európai embereknek, országvezetőknek az elmúlt évtizedekben megváltozott a szemlélete, nekünk azonban nem. Minden nemzetnek megvannak a maga nemzeti, etnikus sajátosságai.

Hiába mondják sokan, hogy ezek a nemzeti sajátosságok vitathatóak és megfoghatatlanok, mégis velünk élnek.

Fel kell ismerni, hogy a különböző nemzetek mások, ennek a sokféleségnek örülni kell és meg kell becsülni. Gondoljunk csak az olaszokra: ha elmegyünk hozzájuk turistaként, rögtön szemet szúr, hogy mennyit gesztikulálnak. A nápolyiakról ne is beszéljünk, akiknek a gesztusjeleiből már több monográfiát is megjelentettek. Vannak, ahol az ételek, italok, öltözetek, máshol a viccek, tréfák a jellemzőek.

A nemzetkarakterológiai sztereotípiák sem tévednek olyan sokat, mert azokat egy több évszázados köznépi tudat alakította ki. Olyanok, mint a folklór motívumai, melyek kimondanak, állítanak valamit a világról és tovább hagyományozódhatnak a következő generációk számára.

Az identitás megmaradásában rettentő nagy szerepe van az anyanyelvnek. Mindenki tudja, hogy a nyelvnek van szabályrendszere, de arra kevésbé figyelünk, hogy magának a kultúrának is van egy ilyen belső grammatikája. Ezek alakítják ki azokat az érdekes, jellemző vonásokat, amire egy külső szemlélő, egy másik etnikus csoport tagja felfigyel, érdekesnek találja, mert náluk ez nem így van. Ha összerakjuk ezeket az apró vonásokat, akkor kiderülhet, hogy milyen értékek alapján határozzuk meg, éljük meg az életünket.

Múltunk, hagyományaink, döntéseink meghatározzák irányultságunkat és a jövőnket is. A magyarság jövője is ettől függ.

Remélhetőleg minél több dolgot viszünk majd magunkkal, ugyanis a világ kihívásaira adott válaszaink erre épülnek. A jövő építményének alapja a meghozott válaszaink. Amikor nemzeti irányultságú kormányunk van, akkor az ember látja, hogy gyarapodik az ország, foglalkoznak a kultúrával, a hagyományokkal. Épülnek, megújulnak a várak, a kastélyok.

Az elmúlt évtizedben komoly építkezés zajlik az élet minden területén, mely igyekszik a múlt eredményeit tovább örökíteni a következő generációk számára.

Örülnék, hogy ha ez a nemzeti irányultság megmaradna, hogy ha a magyarság maradna az első. Nem véletlen, hogy Donald Trump nyerni tudott Amerikában azzal, hogy számára Amerika az első.

– Támadják is érte rendesen…

– Pontosan, mert nem illeszkedik bele abba a világképbe, melyet a liberális erők akarnak. Erdogant, és Putyint ugyancsak ezzel támadják, mert ők másmilyen jövőt építenek, ők a saját országukra és népükre kívánnak koncentrálni. A magam részéről abban reménykedem, hogy folytatódik az egy évtizede megkezdődött nemzeti kurzus, mellyel sikerül elérni, hogy saját hagyományaink, kultúránk, nyelvünk és történelmünk nem fog elsüllyedni a nyugati világ ideológiai káoszában.

 

Tóth Gábor

Kiemelt képünkön Hoppál Mihály néprajzkutató. Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu.

 

Olvasásra ajánljuk:

Simicskó István: Nem zárhatjuk ki a biológiai hadviselés jövőbeli lehetőségét sem

Simicskó István: Nem zárhatjuk ki a biológiai hadviselés jövőbeli lehetőségét sem