Karol Wojtyła megmentett egy fiatal nőt a haláltól
Edith Zierer ma is hirdeti személyes történetét, mely szerint Wojtyła, a későbbi Szent II. János Pál pápa nélkül valószínűleg éhen halt vagy megfagyott volna 1945 januárjában. A nácik álltal megszállva tartott Lengyelországban, a Częstochowa melletti táborból szabadulva az akkor 13 éves lány haza akart térni Krakkóba, de elhagyta az ereje, a vasútállomáson a földre rogyott.
A hideg gyorsan átjárta, már mozogni sem bírt. Mint mesélte: senki nem nézett rá, noha feltűnő jelenség lehetett, még a láger csíkos egyenruhája volt rajta. Mígnem egy fiatalember odalépett hozzá és megkérdezte, mi történt vele. A nő elmondta neki, hogy Krakkóba szeretne eljutni, de nincs ereje. Zokogni kezdett, amikor a fiatalember megkérdezte tőle, mi a neve, hiszen jó ideje csak sorszáma volt.
Karol Wojtyła – mert ő a volt a fiatalember – eltűnt, majd forró teával, kenyérrel és sajttal tért vissza a nőhöz. Kis idő múlva megpróbálta felsegíteni, de az eleinte képtelen volt megállni a lábán. Aztán Karol Wojtyła ráadta a saját kabátját, és elvitte egy másik állomásra, ahonnan indult egy állatszállító vonat Krakkóba. A fiatal pap oda is felszállt vele – idézte fel az Aleteia.
Edith Zierer sosem felejtette el a fiatal szeminarista a nevét. Amikor 1978. október 16-án megtudta, hogy Karol Wojtyłát pápává választották, megdöbbent. Ekkor már Izraelben élt, családja volt és fogtechnikusként dolgozott.
Látva II. János Pált a televízióban, úgy döntött, hogy levelet ír, hogy megköszönje neki az életét. A pápa is nagyon jól emlékezett arra a fiatal nőre, meg is hívta a Vatikánba. A találkozóra évekkel később, 1998-ban került sor. „A lányom” – mondta az akkor már idősödő pápa. 2000-ben, a Szentatya szentföldi zarándoklatán találkoztak utoljára, de a levélváltást folytatták.
