Akár máshogy is történhetett a keresztre feszítés, mint eddig gondoltuk

Egy nemrégiben elvégzett kutatás eredménye szerint a rómaiak által alkalmazott keresztre feszítés egészen más lehetett, mint ahogy arról a későbbi keresztény ábrázolások tudósítanak.

1968-ban a régész Vassilios Tzaferis egy keresztre feszített férfi maradványaira bukkant. Az ásatás jelentőségét az adta, hogy az volt az első, Jézus idejével közel egykorú, keresztre feszített emberi maradvány, amelyet a kutatók megvizsgálhattak. A feltárást követően Nico Haas, a jeruzselemi Hadassah Orvostudományi Egyetem munkatársa végezte a csontleletek tanulmányozását, és végül arra a következtetésre jutott, hogy azok alapján Jézus Krisztus keresztre feszítése másképpen történhetett, mint ahogyan azt a sok évszázados keresztény ikonográfia alapján gondoltuk.

Haas úgy vélte, hogy a test guggoló pozícióban helyezkedett el, a lábakat behajlítva helyezték a gerendára, majd egyetlen szöget vertek a sarkak fölé, melyet aztán mindkét oldalon meghajlítottak.

A ’70-es évekbeli eredményeket Joseph Zias és Eliezer Sekeles újra áttanulmányozták, és megállapították, hogy Haas tévesen rekonstruálta a kereszten lévő ember egykori testhelyzetét. A leletek revitalizációja során ugyanis kiderült, hogy a bokákat valójában nem egy, hanem két oldalról, kettő szeggel rögzítették a kereszt függőleges részére. A tanulmány szerint továbbá nincsen bizonyíték arra sem, hogy a szögeket visszahajlították volna. A tudósok arra a feltételezésre jutottak, hogy a kivégzendő személy karját kötéllel erősítették a vízszintes gerendához, hogy azt későbbi kivégzésekhez is felhasználhassák.

Zias és Sekeles úgy véli, hogy a kivégzőeszköz elemei – így a függőleges faoszlop is – állandóak lehettek, tehát az elítélt csak a kereszt vízszintes gerendáját cipelhette az utolsó útján. Vagyis nem az egész keresztet, mint ahogyan az számos keresztény ábrázoláson látható.

Az új vizsgálat arra is fényt derített, hogy az elítélt férfi testét a kereszten kinyújtották, és ekkor következett a sarkak szöggel történő rögzítése. Az orvoskutatók megállapították, hogy amennyiben ilyen formában történt a keresztre feszítés, akkor a halál oka – ellentétben a korábbi feltételezéssel – nem vérveszteség, hanem a lógás miatt bekövetkező fájdalmas fulladás volt.

Forrás: www.biblicalarchaeology.org

Kiemelt képünk forrása: Krisztus kereszthalála. Matthias Grünewald által megfestett Isenheimi oltáron. (1512-1516) (Forrás: Wikipedia.com)