Végső búcsút vettek Kő Pál szobrászművésztől

Családja, tanítványai, barátai és tisztelői körében vettek végső búcsút szombaton Kő Pál szobrászművésztől, a nemzet művészétől Heves város temetőjében.

A szertartáson felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök búcsúzó gondolatait, aki szerint:

“azok a fák tudnak magasra nőni, melyek erősen kapaszkodnak az anyaföldbe”.

Kő Pál mindvégig ragaszkodott az alföldi tanyavilághoz fűződő gyökereihez és ebből folyamatosan ihletet merítve lett a magyar szobrászművészet külföldön is elismert alkotója és iskolateremtő mestere – fogalmazott a kormányfő, aki emlékeztetett arra, hogy az alkotó szobrai megtalálhatók a magyarság számos emlékhelyén.

Emellett a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként hosszú évtizedeken át oktatta a jövő szobrásznemzedékét, nagy gondot fordítva arra, hogy művészi hitvallását is átadja tanítványainak – tette hozzá.

Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke arról beszélt: Kő Pál életére visszatekintve egy csodálatosan felépített életpályát lát, tudatosan átgondolt lépésekkel, tettekkel, művekkel.  Azon kevés alkotók egyike volt, aki már tizenévesen remekművet alkotott és változatos életművet hagyott maga után – emelte ki.

Kő Pál munkáiban szinte elmaradhatatlanul megfogalmazódó gondolat a kedvesség, a szeretet. A kritikaként beléjük csempészett elemek sohasem kegyetlenül groteszkek, ennek ellenére is megfogják és sokszor mosolyra késztetik a szemlélőt – mondta.

Sikerének lelki titka van, tárgyához, modelljéhez mindig van köze. Olyan kegyetlen történeteket tudott – csak rá jellemzően – fába, kőbe faragni, mint a mohácsi vész – tette hozzá.

A magyar sors páratlan ábrázolója ő, akinek kisplasztikái is monumentálisak – méltatta Kő Pál munkásságát az alelnök, megjegyezve: alkotásaiból igazi hazaszeretet sugárzik. Nem csupán műveiben, de életében is színes és szeretetre méltó ember volt – zárta szavait Jankovics Marcell.

Gálhidy Péter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára kijelentette: nincs még egy szobrász, aki ennyi oldalról közelített volna hazája sorskérdéseihez, hagyományához, nagyságaihoz, rejtett szépségeihez, fájdalmaihoz, mint Kő Pál. Szobrászata egy kánonoktól független, rendkívül sokrétegű életmű.

“Neki nem főművei vannak: maga az életműve a főműve”

– fogalmazott rámutatva, hogy olyan önazonosság van személye és munkássága között, ami egyedülálló a magyar szobrászatban.

Felidézte: Kő Pál hazaszeretete otthonszeretetből fakadt, melyhez belső kiegyensúlyozottsága vezetett. Úgy vélte: korunkban a derűnek, az életszeretetnek, a vitalitásnak az a hőfoka, mellyel az elhunyt szobrász rendelkezett és mellyel gyógyítani, közösséget építeni lehet, ritkán jelenik meg a művészetben.

Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, egyetemi tanár, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életének 80. évében hunyt el június 7-én.

(MTI)

Kiemelt képünkön  Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke  mond búcsúbeszédet Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész temetésén. MTI/Mészáros János

Iratkozzon fel hírlevelünkre!