Apponyi: Nem titkolhatjuk el megdöbbenésünket!

Apponyi Albert és a magyar delegáció 1920. január 7-én érkezett meg Párizsba, hogy az első világháborút lezáró békét szentesítsék. Az ország még az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül lépett be a háborúba, 1919 tavaszára azonban – külpolitikai erők hatására – a Monarchia megszűnt, így Magyarország mint független állam jelent meg a béketárgyalásokon. Január 15-én a francia külügyminisztérium palotájában, a Salle de l’Horloge termében adták át a magyar delegációnak a békeszerződést.

Egy napot adtak a magyar küldöttségnek arra, hogy a békediktátumban foglaltakra reagáljanak.

1920. január 16-án, az akkor hetvenhárom éves Apponyi Albert a magyar történelem legfontosabb szónoklatához érkezett. A tét óriási volt: képes-e a magyar politikus beszédével tudatosítani a jelenlévőkben, hogy a lezárt – illetve a lezártként kezelt – békeszerződés, az antanthatalmak által megfogalmazott béke nemcsak a magyarság, hanem az egész térség jövője számára hátrányos lesz?

„(…) tétovázás nélkül nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szíveskedtek azokat nekünk átnyújtani, hazám számára lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanoknak látszanak. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy

tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg” – mondta beszédében Apponyi.

Apponyi Albert kiváló szónoki tehetsége, tárgyi ismeretei és megcáfolhatatlan érvei azonban nem voltak elégségesek ahhoz, hogy a győztes nagyhatalmakat meggyőzzék róla: az általuk megalkotott egyoldalú békeszerződés nem az etnikai alapú rendezés, a népek önrendelkezési joga szerint való.

Apponyi ugyanakkor mindvégig a Magyar Királyság területi integritása és a magyar nép régióban betöltött vezető kulturális mintaadó szerepe mellett foglalt állást, melyek ellentétben álltak a meglévő – illetve a létrehozott – szomszéd államok érdekeivel.

Ugyanakkor biztosította a Legfőbb Tanácsot, hogy ha népszavazást tartanának az elcsatolt területekről, akkor annak eredményeit Magyarország feltétel nélkül elfogadná – azonban erre sem kerülhetett sor.

Apponyi képviselte a magyar álláspontot, ugyanakkor a háttérben is nagyon sokan dolgoztak 1918-tól azon, hogy Magyarország a lehető legjobb feltételekkel tudjon békét kötni. Az ellenséges csapatok által megszállt országban egyértelművé vált, hogy a román, a szerb és a cseh(szlovák) akarat és területi követelések döntőek lesznek. A földrajztudós és politikus Teleki Pál, a néprajzkutató Bátky Zsigmond, valamint a geográfus Littke Aurél és Kogutowicz Károly olyan térképeket készítettek, melyeken bemutatták a Kárpát-medence etnikai sokszínűségét.

Apponyi Albert francia nyelven elmondott beszéde, majd annak angol és olasz nyelvű összefoglalása azonban süket fülekre és érzéketlen szívekre talált. Nem hozott semmilyen változást a békeszerződés szövegében.

Apponyi beszéde mégsem volt egészen hatástalan, mert a háború utáni magyar politikai revíziós szándék egyik alapja lett.

A mai napon – csütörtökön – 20.15-kor a Duna Televízióban mutatják be A beszéd – Apponyi Albert a magyar ügy védelmében című drámát.

A filmet a keszthelyi Festetics-kastélyban forgatták Rátóti Zoltán (mint Apponyi Albert) főszereplésével. Georges Clemenceau-t Dánielfy Zsolt alakítja. A film számos szereplő felvonultatásával, gyönyörű környezetben és fantasztikus díszletek között idézi meg a kort.

A film forgatókönyvét Csillag Mano, Kálomista László és Máthé Áron írta.

Tóth Gábor

Duray Miklós a Vasárnapnak: Trianonban Magyarországra mint eszközre tekintettek

A Trianon-szindróma megöli a lelkeket – Bakay Kornél a Vasárnapnak