A trianoni döntésnél is idősebb székely néni vall az élet fontos dolgairól
A Székelyföldön, még a „magyar időkben” született Juliska néni a vele készült rövid riportban, nyilvánvalóan hányatott élete ellenére nem panaszkodott, ellenkezőleg. A nála forgató stábot a kertjébe invitálta, ahol büszkén mutatta meg nekik a saját maga által veteményezett és gondozott zöldségeket: retket, pityókát (krumplit), murkot (sárgarépát), fuszulykát (babot), salátát, hagymát, petrezselymet…
Igazi örömmel futtatja végig tekintetét a veteményesen: „Amikor megnőnek, minden milyen szép… Nézem, és megnyugszik a lelkem, hogy ilyen szép termény… Ő neveli meg a terményt, mindent, a Jó Atya” – kommentálja a látványt.
Szavaiból a hit, a Jóisten iránti bizalom árad. Arról mesél: mivel nagy volt a család, a földeken búzát, törökbúzát is kellett termelni, miből kikerült heti 6-7 kenyér is. Szorgosan sütötte egyiket a másik után, hiszen nyolc gyermeket kellett jóllakatni. Mivel maguk gazdálkodtak, az ennivalójuk megvolt, de egyébként nagyon nehéz körülmények között éltek, főleg a háborúk idején. Az erdővidéki asszony maga is csodálkozik, hogyan érte meg a 102 évet.
„Mikor magyar világ lett, ugye, akkor jó volt, de röviden tartott… Én mindig vártam a jót, s vártam azt, hogy igazságot csinálnak. De még idáig nem csináltak igazságot.”
Az egyszerű asszony mély igazságot fogalmaz meg a filmben: „Keressék az Istent!” Hálát ad azért, hogy nem kell ágyban feküdnie betegen. Saját bevallása szerint állandóan a teendőken jár az esze… Ezt bizonyítja a vele készült videóriport maga is, és élettel teli, csillogó szeme. A fiatalokat tanulásra, művelődésre biztatja, mert ahogy mondja, ez viszi őket előre az életben.
https://www.facebook.com/erdovidek/videos/552685582108749/?v=552685582108749
Kiemelt képünk forrása: Erdővidék 100 arca
