Néri Szent Fülöp mosollyal térítette meg Róma népét
Filippo Neri, azaz Néri Szent Fülöp Firenzében született 1515. július 21-én. Édesanyját nagyon korán, ötévesen elvesztette. Ezt követően nevelőanya gondozta, aki „Pippo buono”-nak, azaz „kicsi, jó Fülöpnek” becézte. Mindenki kedvence, örökké vidám kisfiú volt.
Apja 1531-ben gazdag nagybátyjához küldte a Monte Cassino-i kolostor lábánál fekvő San Germanóba, hogy ott kereskedőnek tanuljon. Mivel Fülöp (Pippo) szabadidejét általában a kolostorban élő bencésekkel töltötte, megismerte és egyre inkább kedvére valónak érezte a szegénységet, így apja tervei fia kereskedőségéről hamar véget is értek. 1534 körül Rómában vállalt nevelői állást egy gazdag nemes fiai mellett, közben hittudományt és bölcseletet tanult a Sapienza egyetemen. Szigorú elvek mentén, szerényen élt, gyakran töltötte az éjszakát templomban imádkozva, olykor látomásokban is részesült. Tanulmányai befejeztével mindenét eladta, és a szegények közt szétosztotta az értük kapott pénzt. Az utcán kezdett el apostolkodni – és mivel a legszegényebbekkel és legelhagyatottabbakkal is szóba állt, hamar rajta ragadt a név: Róma második apostola.
1544-ben kapcsolatba került a jezsuita rendet megalapító Loyolai Szent Ignáccal, aki rendkívüli hatást gyakorolt rá. 1548-ban létrehozta a Szentháromságról elnevezett laikus közösséget, amelynek elsődleges célja a Rómába özönlő szegény zarándokok és a kórházakból elbocsátott nincstelenek gondozása volt. Bár eredetileg nem készült papnak, 1551-ben, 36 évesen belépett a papi rendbe. Egy ideig Indiába akart utazni, de meggyőzték őt, hogy Rómában nagyobb szükség van rá. Így hát maradt: zenés, vidám zarándoklatokat szervezett Róma hét templomához, ezek az események nagy népszerűségnek örvendtek.
Esténként szentírásolvasást és énekléseket szervezett, melyeken részt vett és darabokat komponált a híres Giovanni Palestrina is. Ezekből az alkalmakból fejlődött ki később az oratórium műfaja.
Róma meghatározó személyiségévé vált, akit jámborságáért, segítőkészségéért és tisztalelkűségéért szerettek. Mintegy „megbabonázta” az embereket, hiszen aki egyszer az oratóriumában járt, azt valami mindig visszacsalogatta oda. Fülöp formálisan is megszervezte közösségét: az Oratoriánusok Kongregációjának működését XIII. Gergely pápa, Fülöp barátja és pártfogója 1575. július 15-én kelt bullájában engedélyezte.
A lelkéből fakadó öröm egész életét áthatotta. Gyakran mondogatta: „Könnyebb a vidám embereket vezetni a lélek útján, mint a szomorúakat.”
1595. május 26-án, 80 éves korában hunyt el; élete a jámborságról, a szeretetről, a hit utcai hirdetésről és jótettekről szólt. Szentté avatási perét nagyon korán, már a halálát követő hónapokban elindították – végül olyan neves szentekkel együtt emelték oltárra 1622-ben, mint Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc és Avilai Nagy Szent Teréz.
