Józan felismerés vagy kijózanítás?
A járvány egyszer elmúlik, de nem nyomtalanul. Kérdés, hogy kissé megtörve ugyan, de ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagy egy felismerés birtokában másképpen kezdjük újra. Mindnyájan érezzük a járvány sokkoló hatását magánéletünkben, közösségeinkben és a munkánkban egyaránt. A természet megmutatta erejét, megingatta önbizalmunkat, életformaváltásra késztetett, és befolyásolta fogyasztási szokásainkat.
Ez kellemetlen kényszer volt, de idővel felismertük, hogy fogyasztói világunk sok felesleges dolga nélkül is lehet élni. Ha ez a felismerés túléli a járványt, és főleg, ha társul a teremtett világ védelmének egyre sürgetőbb igényével, akkor elmondhatjuk, hogy ennek a nehéz időszaknak volt haszna is.
Sőt egy másikat máris tapasztalunk. Sok közösségben – elsősorban a családokban és persze a nemzet egészében – megerősítette az összetartozás tudatát és az egymás iránti felelősséget. Talán említhetünk majd egy harmadikat is. A „home office” kényszere felgyorsíthatja a távmunka elterjedését. Legalábbis a vegyes foglalkoztatási formát, mint a legkellemesebb megoldást.
Az elmúlt hónapok kárvallottja nem csak az ember, hanem a gazdaság is. Sokan beszélnek a mielőbbi újraindításról. Érthető, hiszen munkahelyekről és megélhetésről is szó van. Arról viszont kevés szó esik, hogy milyen lesz ez az újraindítás. Annyit legalább el kell mondanunk, hogy
ha már kiléptünk a termelési verseny mókuskerekéből, tegyünk egy lépést a természetbarát gazdaság irányába!
Az a remény talán nem álom, hogy a járvány elmúltával az ember lazítani tud a fogyasztói világ kötelékein és az emberi tevékenység kevésbé fogja pusztítani a teremtett világot. Nem kell megvárnunk, amíg a fogyasztói életforma kényelemigényének és a termelési kényszernek a kártevései elérik a radikális kijózanítás szintjét.
Harrach Péter
A szerző a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője.
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
