A szelfifüggőség jelei
Az első szelfit még a 19. század elején készítették az Egyesült Államokban. A műfaj úttörője több mint egy percig ült összefont karokkal, mire letelt a fényképezőgép exponálási ideje. A bonyolult és hosszadalmas elkészítési folyamat miatt a szelfizés még sokáig nem volt divat, a 20. században azonban a modern fényképezőgépek elterjedésével egyre többször készültek ilyen képek. A szelfizés igazi felfutása a 21. században kezdődött, amikor a mobiltelefonok mindenki számára elérhetővé váltak. Az önarckép készítők először megfordították telefonjaikat a művelet végzésekor – majd a 2010-es évek elején megjelentek az előlapi kamerák, ez pedig tovább könnyített a szelfizés technikáján.
Az emberek megpróbáltak mindent dokumentálni az életükből, hogy ezt a közösségi oldalakon megoszthassák ismerőseikkel. Egy amerikai szociálpszichológus megállapítása szerint a legtöbb fiatal önmaga megismerésére használja a szelfit, ugyanis az önmagukról alkotott kép döntő szerepet játszik abban, hogy mások milyennek látják őket. Az okostelefon segítségével már néhány kattintással láthatja a világ, hogy kinek vagy minek tartják magukat. Minél egyedibb és minél veszélyesebb körülmények között készül a kép, annál nagyobb a sikere, annál több like-ot kaphat érte a közösségi portálokon. Ezért azonban meg kell küzdeni – és maga a tevékenység sokaknál függőséggé is válhat.
Az alábbiakban összegyűjtöttem, hogy mik azok a jelek, tevékenységek, amelyek a szelfi függőségre figyelmeztetnek bennünket. A szelfi függőség biztos jelei közé tartozik,
- ha a napot már reggel egy szelfivel kezdjük, melyhez hosszasan előkészülünk, és ezeket a fázisokat is dokumentáljuk,
- ha napi 3-6, vagy annál több szelfit posztolunk magunkról,
- ha 10 percenként ellenőrizzük a szerzett lájkokat és hozzászólásokat, amelyek, ha nem az elvárt arányban érkeznek, akkor frusztráltságot okoznak számunkra,
- ha képesek vagyunk egy halálos közúti balesetnél is szelfit készíteni,
- ha a legtöbb időnket a szelfi készítés körüli dolgok foglalják le, melynek következtében elhanyagoljuk az élő kapcsolatainkat, és helyette a közösségi médiából jövőket részesítjük előnyben.
Nagyon gyakran önértékelési vagy más pszichés problémák állhatnak a túlzott szelfikészítés háttérben. A legtöbb esetben a kiváltó okot az teremti meg, hogy mások látnak és néznek bennünket. Kiragadunk egy pillanatképet az életünkből, ami bizonyítja, hogy minden szép és jó, minden irigylésre méltó. Valójában saját magunkat akarjuk meggyőzni arról, hogy minden rendben van, hogy szerethetőek, jók és boldogok vagyunk. Ezt hívják alternatív valóságnak, amely kényelmes, de korántsem veszélytelen dolog, mert nagyon könnyen elterelhet minket a realitástól és szakadást okozhat a tudatunkban.
A szakemberek azt javasolják, hogy ha felismerjük, hogy szelfi függőségben szenvedünk, próbáljuk meg szüleinkkel vagy barátainkkal kibeszélni a kiváltó okokat, végső esetben pedig ne hezitáljunk orvoshoz fordulni.
Fecske Gábor László
