Meg akarom érinteni minden magyar szívét – Tihanyi Dániel a Vasárnapnak
– Hogyan született ez a Magyarországról – sőt Magyarországért szóló gyönyörű ének?
– Tekintettel a helyzetre – ami most nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon nyomást gyakorol mindannyiunkra – szerettem volna írni egy olyan dalt, amely nem csak napjainkban, de hiszem, hogy a mindenapokban is erőt és reményt adhat majd mindenki számára. Miután a szándék megszületett bennem, jött az ihlet. Azt akartam, hogy ne csak az anyaországiaknak, hanem
minden magyar számára üzenjen a dal.
– A határon túli magyarokat jól ismered, hiszen segédkeztél Böjte Csaba testvérnél a Dévai Szent Ferenc alapítvány árva gyermekei között.
– Életem egyik legjobb döntése volt, hogy 2017 októberében elmentem önkénteskedni Dévára, körülbelül egy fél évre. A gyerekeknek kölyökszínházat szerveztem musical formában. Verset és dalt írtam nekik. Közösen táncoltunk, vagy csak egyszerűen vigyáztam rájuk. Csaba testvért kísérve turnéztunk a gyerekekkel külföldön is. De minden közöttük végzett tevékenységnél fontosabb számomra, hogy nagyon-nagyon szeretem őket. Közöttük olyan, mintha a Jóisten tenyerén élnék: minden gondom elszáll akkor.
A gyerekek javarészt „apának” szólítanak.
– Mióta foglalkozol intenzíven a zenével?
– A mamám vezetett a zene művelésének útjára. Édesapám pedig mindig támogatott abban, hogy muzsikáljak. Vonzott a színház is. 2008-ban a Komáromi Magyarrock Színházhoz nyertem felvételt. Azóta ott lépek fel énekes színészként.
– Fontosnak tartod, hogy az általad szerzett zeneszámokban a magyarságtudat mellett megjelenjenek a hit dimenziói is?
– Ezek a „dimenziók” ihletnek és motiválnak. Amikor komponálok, zenét írok, igyekszem a hitemet megvallani. Átadom magamat az érzésnek, az adott üzenetnek. Minden erőltetés nélkül, valahogy a belülről megfogant dalok által szeretnék stabilitást adni az embereknek, azt sugallni számukra, hogy nincsen értékesebb út, mint rábízni az életünket Istenre. „Nincs más út, csak az Isten útja”. A történelmi sebeinkre is ez lehet a gyógyír.
Kell tudnunk újra szeretni, nyitni a másik ember irányába.
Ahogy a Gondviselő újra és újra bízik bennünk, úgy kell nekünk is bizalmat adnunk a körülöttünk élőknek.
Szükségünk van rád – egy minden magyarnak címzett csodálatos ének
– Valahogy úgy kell bizalmat adnunk egymásnak, amilyen nyitottsággal fordulnak feléd a dévai gyerekek, és „apának” szólítanak?
Pontosan. Ez bele van írva az emberi természetünkbe. Olyan, mint egy körforgás:
szépen körbejár a szeretet.
Jó ilyenkor beledőlni a Isten áldó, védő kezébe. Számos ajándékot kaptunk, hogy ebben segítsük egymást. Az új dalommal is ez a célom: érintse meg minden magyar testvérem szívét dinamizmussal és sok szenvedéllyel!
Gável András
A kiemelt képet készítette: Engyel Gábor Photography
További olvasásra ajánlott írásunk:
