„Mit kéne tennem? Nem tudom. A kezem összekulcsolom” – Nemes Nagy Ágnes
- Tanulni kell magyarul és világul,/ tanulni kell mindazt, ami kitárul,/ ami világít, ami jel:/ tanulni kell, szeretni kell.
- Szenvedés nélkül nincs emberi ember, anélkül nem tud semmit.
- Kemény vagyok és omló por vagyok,/ nem olvadok és nem köt semmi sem,/ ketten vagyunk, mikor/ magam vagyok,/ a lelkem szikla, testem végtelen.
- Mit kéne tennem? Nem tudom./ A kezem összekulcsolom.
- Csak egy marad meg, semmi más:/ a tiszta ismeret.
- – Engedj, zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltől?
– Rongy lennél egyedül. Így lobogó, lobogó. - Hazám: a lét – de benne ring a mérték,/ mint esti kútban csillagrendszerek,/ és arcát is az ég tükrébe mérték/ elektronoktól zizzenő erek.
- Miért szeressem a népet?/ Azért, mivel épp az enyém tán?/ Pontos igazság te! Légy népem, s a hazám!
- Életem vékonyul, gyökere félbemetszve,/ Virága tán nem nyit soha./ Irgalmazz, Istenem, húsvétvasárnap este,/ Hisz él az Embernek Fia.
+ 1 Hogy a csak-jó se hal, se hús?/ Én nem vagyok manicheus./ Az örök üdvösséget én/ nem únnám.
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
