Ungváry Zsolt: Démonizálni tudni kell!
A történelem során mindig is voltak háttérhatalmak, csoportok és személyek, akik az események irányítását, a javak fölötti ellenőrzést a kezükben igyekeztek tartani. Ez alapjaiban az általános választójog bevezetésével sem változott, most éppen a parlamentáris demokráciával próbálják elfedni világszerte a valódi hatalomgyakorlók kilétét. Sok embert sem nehezebb befolyásolni, manipulálni, mint régen keveseket, ezért nagyjából érvényesül is, amit arctalan és névtelen (no, olykor nevesített) személyek akarnak.
Ha azonban a médiával, suttogó propagandával, pénzzel és zsoldosokkal megtámogatott erő bukik, akkor egy kicsit értetlenkednek, de persze nem hagyhatják annyiban. Mint jelenleg Magyarország esetében, ahol a szavazások eredményei nem az ő terveik szerint alakultak.
Egyre agresszívebben próbálják a miniszterelnökünket eltávolítani, egyelőre még a demokrácia keretei között, ehhez azonban démonizálni kell a nekik nem tetsző figurákat.
A legegyszerűbb – kissé már-már szánalmasan igénytelen – eszköz valakinek az ellehetetlenítésére, hogy egy ismert szörnyeteghez hasonlítják. Ez nem igényel sok energiabefektetést, a karaktert készen kapják, így a hozzá kapcsolódó asszociációk könnyen átvihetők a célszemélyre. A leghálásabb szörny kétségkívül Hitler; bejáratott, mindenki által ismert ősgonosz, nem kell magyarázni, indokolni, nincs szükség vitára, intellektuális erőfeszítésre; a név mint hívószó önmagában elvégzi a piszkos munkát.
Csak annyit kell sulykolni: az illető olyan, mint Hitler, sőt ő maga egy Hitler. (Ez persze nyilvánvaló képtelenség, legalábbis a mi kultúrkörünkben a lélekvándorlásnak nincs nagy támogatottsága, de mégis használják.) Hitler azonban idővel erősen elinflálódott, csak nálunk Antalltól Csurkán át Orbánig annyian voltak már Hitlerek, hogy idővel a hallgatóság belefásult.
Ezért fokozni kellett: a ZDF német televízió műsorában egy hete Orbánt Hannibal Lecterhez hasonlították, A bárányok hallgatnak című horrorfilm gyilkos-kannibál főszereplőjének még jellegzetes, félelmetes maszkját is a miniszterelnökre illesztették (lásd kiemelt képünkön – a szerk.). Úgy tűnik, a valóságban már nem találtak eléggé elrettentő párhuzamot, ezért egy széles kőrűen ismert, de mégiscsak kitalált alakot választottak. Darth Vader és Voldemort talán nem volt elég rémisztő (vagy őket későbbre tartogatják, ha Hannibal is devalválódott?), Káin és Júdás nem igazán menő, mert némi klerikális stichjük van.
A nyugati sajtó és politika hitelességén sokat rombolt a szemünkben, hogy miközben Antallt és Orbánt diktátorként, zsarnokként festették le, a szemkilövető, hazug Gyurcsányra sosem volt rossz szavuk.
Igazából mi is veszni hagyjuk Gyurcsányt, mint gonosz-toposzt, pedig mennyivel egyszerűbb lenne úgy publicisztikát írni, naponta lejáratni politikai ellenfeleinket, hogy átvéve a globalisták módszerét, egyszerűen csak megfelelően démonizálnánk a megtámadandó személyt. Elég lenne annyit leírni arról, akit hitelteleníteni akarunk: olyan, akár Gyurcsány. Ő egy Gyurcsány. Nem vesződnénk hosszas elemzéssel, tényekkel, meggyőzéssel, csak annyit kellene írni: Jakab Péter? Az egy Gyurcsány. Arató Gergely? Na, az is csak Gyurcsány. Vagy tágabb horizonton, például az M1 híradóban Merkelt Gyurcsány maszkkal a fején ábrázolnák, és a hírolvasó legyurcsányozná.
A legszörnyűbb mégis a DK elnöke. Mindent elmond róla, hogy ő aztán a megtestesült Gyurcsány.
Ungváry Zsolt
