Papa Ratzi – visszapillantás XVI. Benedek pápaságának ajándékaira
Ratzinger bíboros II. János Pál pápa gyászmiséjén elmondott beszéde már az utód hangjait sejtette a jelenlévőkben. A pápaválasztó konklávé nem is habozott sokáig. A német főpásztor, aki már jó ideje a Hittani kongregáció prefektusaként a hit őrzésének feladatát kapta meg a lengyel pápától, megválasztás után a pap és a püspök eredeti feladatához tért vissza, amely egy szóban összefoglalható:
hithirdetés.
„Minden pátosz nélküli, páratlanul világosan megfogalmazott beszédei és katekézisei a legszélesebb köröket szólítják meg – nyilatkozta XVI. Benedek pápa személyével kapcsolatban Christoph Schönborn bíboros még 2008-ban, aki ehhez kapcsolódóan egy, a megválasztást követő években Rómában elterjedt szólást is idézett:
„II. János Pál pápát nézni mentek az emberek, Benedek pápát hallani akarják”.
És valóban valami ilyesmi történt. Noha Benedek azt az emberekkel közvetlen közelségbe kerülő jó barát formát nem tudta megjeleníteni, mert ez nem volt karizmatikus egyéniségének része, ám vitathatatlan, hogy már pápaságának első három évében beszédeinek óriási
kincsestárával ajándékozta meg az egyházat.
Ebből a kincsestárból elég csak néhányat megemlítenünk, hogy érzékeljük, mennyire sokat köszönhetünk XVI. Benedek pápa világos, pengeéles tanításainak. Első enciklikája, amely a „Deus caritas est” címet viseli, jól mutatja a pápa névadó patrónusának lelkületét, akinek híres mondata így hangzik: „Krisztus szeretete elébe semmit se tegyetek”. De nem mehetünk említés nélkül a Názáreti Jézus című mélyreható munka mellet sem.
Pápasága alatt – még ha más természettel megáldva –, de folytatta
azt a radikális evangéliumi szellemiséget, amelyet a nagy előd megkezdett.
2006-ban az egyház nevében bocsánatot kért a muszlimoktól amiatt a középkori kijelentés miatt, miszerint Mohamed próféta csak gonosz és embertelen dolgokat hozott a világra. 2008-ban Ausztráliában bocsánatot kért azoktól, akiket papok gyerekkorukban szexuálisan zaklattak, ezzel egy időben a bűnösök megbüntetését szorgalmazta.
Ám legalább ennyire vonalas volt egyéb kérdésekben, amellyel nem váltott ki rokonszenvet a világi sajtó és közvélemény részéről. Elődjéhez hasonlóan
támogatta a papi cölibátust, ellenezte a nők pappá szentelését, a mesterséges születésszabályozást, a homoszexuális párkapcsolatok polgári elismerését, az abortuszt és az eutanáziát.
Amikor ezekkel kapcsolatban kifejtette az egyház véleményét, mindig világosan, mégis irgalommal fogalmazott, amelynek során az igazság soha nem szenvedett csorbát.
2013-ban mindekit meglepetten ért a német pápa bejelentett mondata: „2013. február 28-án, este 8 órakor Róma és Szent Péter püspöki széke megürül, és az arra jogosultaknak új főpapválasztó konklávét kell összehívniuk”. A hivatalos indoklás szerint XVI. Benedek pápa azért mondott le az egyházfői tisztségéről, és vált
„emeritus pápává”,
mert az egészségi állapotának hanyatlása már nem engedte meg számára az egyház vezetését. Vannak, akik többet sejtenek, és a háttérben egyéb okokat feltételeznek, nem teljesen légből kapottan. A pápai komornyik incidense, amelynek során pápai iratokat lopott el és szivárogtatott ki, elbizonytalaníthatta a Szentszék biztonságos működését és vezetését. A találgatásokat a Vatikán közleményben ítélte el, és félretájékoztatásnak minősítette.
A találgatások helyett azonban helyesebb az igazságért minden helyzetben kiálló emeritus pápa indoklását elfogadni, aki feltételezhetően valóban elfáradhatott olyan küzdelmeket megharcolni, amely az ő életkorában valóban embert és szívet próbáló feladatot jelentett volna. Ő maga erősítette meg utólag, hogy felesleges egyéb okokat keresni a lemondása mögött.
Ma az emeritus pápa csendes nyugalomban tölti napjait a vatikáni Mater Ecclesiae-kolostor kis közösségével.
Gável András
