A hit felülír minden félelmet! – Nick Vujicic húsvéti üzenete
Nick Vujicicnak gyönyörű családja van: felesége négy kisgyermekkel ajándékozta meg, s mint mondja, bár nem tudja megfogni szerelme kezét, erre nincs is szükség, mert a szívét kell megérintenie. Pedig a karizmatikus, lábak és kezek nélkül született motivációs tréner is megjárta a mélységeket saját állapota s helyzetének reménytelensége miatt. Ezt a régmúlt nehézséget idézi fel húsvéti beszédében, amikor saját gyerekkori kérdéseiről beszél.
Rávilágít: nem tudjuk beleképzelni magunkat egymás helyzetébe, hiszen ő például nem ismeri, milyen csonka családban felnőni, vagy ha bántalmazzák az embert, míg más azt nem érezheti át, milyen kezek és lábak nélkül. Mégis van, ami közös ezekben az állapotokban: nem a fizikai, hanem a lelki gyötrődés, s ez ellen a hittel tudjuk a legjobban felvértezni magunkat.
– A kéz és láb nélküli élet semmi ahhoz képest, hogyha remény nélkül kell élnünk
– fogalmaz Nick, aki azt is hozzáteszi, néha nem is tudjuk elképzelni, milyen nagyszerű dologgá állhat össze szétesett életünk!
Valódi cél nélkül, hit nélkül, Isten nélkül el sem tudnám képzelni az életemet, s nem is lennék itt – teszi hozzá Vujicic, aki arra is rájött, hogy ehhez naponta rá kell bíznia magát Istenre.
„Életem legnagyobb csodájára volt szükségem, de nem kezekre és lábakra (persze imádkozom ezekért is). A legnagyobb gyógyulás, amit átélhettem, már megtörtént, mert Isten meggyógyította a lelkemet.”
„Miért vagyok optimista? Mert teljesen az Úrra bíztam magam! Nem tudom, most min mész keresztül, de én 16 éves koromban átadtam az életemet Krisztusnak, mert tudtam, hogy – akár kézzel és lábbal, akár ezek nélkül – szükségem van az igazságra, arra az igazságra, hogy értékes vagyok. Tudom, hogy az Isten, aki a mennyben van, szeret engem. Nem tudom egyedül megvívni a harcaimat, Isten az, aki harcol értem.”
Nick arról is beszél, hogy ha tudjuk, lelkünk és életünk az Úr kezében van, akkor nem vesz erőt rajtunk a halál.
„Vannak időszakok, amelyeket nem értünk, ám ne a saját értelmünkre támaszkodjunk, hanem gondoljunk Őrá. Mit jelent ez? Legyünk hálásak Neki! Élünk, lélegzünk! A menny létezik, Isten ad erőt ahhoz, amihez nekünk nincs!”
Arra is felhívja a figyelmet, gondoljuk át, milyen most a kapcsolatunk Istennel? Hol ébrednénk fel, ha ez a napunk lenne az utolsó? Végül mindenkit közös imára hív, melyben kitörhetünk a félelem és aggódás, a depresszió börtönéből, a bűnből, a bűntudatból, hogy Isten fogja életünk kormánykerekét!
„Gyere Jézushoz! Amikor hozzá jössz, az nem jelenti azt, hogy mindezek eltűnnek. Ő azt ígérte, hogy elkísér, és megnyitja a börtöncellát, hogy többé ne legyél foglya az érzelmeidnek vagy bármilyen gonosz támadásnak.”
