Hogyan ne essenek egymásnak a gyerekeid az összezártság miatt?

Mindannyiunkban, a gyerekeinkben is sok stressz gyűlik fel az életünk megváltozása, a bizonytalanság, a vírus miatti szorongás miatt. Érdemes ezért olyan családi szokásokat kialakítani, amik megelőző jelleggel segítenek ezeket a feszültségeket csökkenteni – ezeket gyűjtötte most csokorba Dulácska M. Csilla mentálhigiénés szakember, akinek összeállításából szemezgettünk.

Mindenkinek legyen saját ideje!

Ahhoz, hogy ne menjünk egymás agyára, nagyon fontos, hogy mindenkinek legyen saját ideje, amikor magában van, nem a többiekkel, és leengedhet. Erre még az extrovertáltaknak is szüksége van. Érdemes ezt a gyerekek napirendjébe is beütemezni, hogy legyen egy ilyen idősáv, amikor mindenki visszavonul a saját zugába, és csendes tevékenységgel foglalja el magát. Ennek híján túlpörögnek, és borítékolható, hogy előbb-utóbb kiborulnak.

Megtaníthatod a gyerekednek, mit mondjon a testvérének, hogyan jelezze, ha már elég volt számára az együttlét, és szívesen visszahúzódna, és segítheted, hogy a másik gyereked ezt tudomásul vegye! Érdemes megteremteni a lehetőségét, hogy mindenkinek módja legyen visszahúzódni egy csöndes helyre, ha nyugalomra vágyik. Könnyen lehet, hogy nincs mindenkinek saját szobája, ahol ez gond nélkül megvalósítható lenne. Ilyenkor kijelölhetitek az egyik szobát „csöndes szobának”, ahova vissza lehet vonulni, ha valaki nyugodt időt szeretne magának.

Ha valamikor, ez most a fülhallgatók ideje. A nagyobb nyugalom érdekében, ha valaki videót néz vagy zenét hallgat, tegye ezt fülhallgatóval, kivéve, ha közös időtöltésről van szó! Az ingerszint, zajszint ily módon való csökkentése hozzájárul majd a feszültségek csökkentéséhez is.

Pótoljátok a barátokat!

A gyerekeidben az is komoly feszültséget okozhat, hogy elvesztették a barátaikat. A testvéreikkel is jó lehet persze együtt lenni, együtt játszani, de ahogy telik az idő, egyre jobban hiányoznak nekik a barátaik, hiányzik nekik a közösség, ahova tartoztak. Ezt a frusztrációt pedig jó eséllyel a tesókon fogják kitölteni…

Amennyire lehet, érdemes ezt orvosolni azzal, hogy megpróbáljátok ebből pótolni online, amit lehet. A többi szülővel összebeszélve rendszeresen beiktathattok virtuális együttléteket a barátokkal videochaten, Zoomon stb. Nyilván nem olyan, mint a valóságban, de mégis sokat jelenthet a számukra.

Azt is megbeszélhetitek, hogy legyen egy olyan idősáv, amikor viszont a testvérével játszik együtt. Érdemes lehet segíteni nekik olyan elfoglaltságot kitalálni, amit mindketten élveznek. Ez akkor is javítja a kapcsolatukat, ha máskor veszekednek. Így meglesz köztük a lehetőség a kapcsolódásra, de ugyanakkor szabadságot is kapnak arra, hogy lehet külön is lenni – akár a barátokkal, virtuálisan.

Ha az egyik gyereked elkezdi piszkálni a másikat, és úgy látod, hogy ezt unalmában teszi, akkor érdemes lehet közbelépned, mielőtt hatalmas veszekedéssé fajul a dolog: „Úgy látom, valakinek itt nagy szüksége van egy kis ölelgetésre/hancúrozásra!”. Az érintés, a mozgás, a nevetés oldja a stresszt, és segít feltölteni az unatkozó gyereked érzelmi hiányait. De elhívhatod tanácsot kérni is, hogy segítsen kitalálni, mi finom legyen aznap ebédre.

Mihez kezdjünk a rivalizálással?

Bármennyire is szeretik egymást a testvérek, mégis sokszor ott lapul bennük az aggodalom: hátha a tesóm fontosabb anyának, mint én? Ha veszélyhelyzetben érzik magukat (és egy világjárvány bizony annak minősül), ez felerősödhet bennük. Lehet, hogy most emiatt több a gyerekeid között az összeütközés.

Érdemes figyelned arra, hogy mindegyik gyerekeddel legyen egy kis kettesben töltött időd, ami csak az övé. Lehet ez lefekvés előtt, odaülve az ágyukhoz egy kis beszélgetésre, vagy egy közös séta során, de akár közösen teregetve vagy főzve. Ha a gyereked megéli, hogy van pár perc a napból, ami csak az övé veled, akkor fontosnak érzi magát. Ez máris megelőz jó néhány konfliktust a testvérek között.

Amikor konfliktust szeretnél elrendezni köztük, akkor nem érdemes elkezdeni nyomozni, hogy ki provokált kit, és ki ütött vissza először… Azon túl, hogy nem igazán működik, így egyikük agresszor, a másik pedig áldozat szerepbe kerül.

Jobban jársz, ha mindkettőjükkel együtt érző vagy, és nem egyiküket hibáztatnod a veszekedésért. Így mindketten megértve érzik magukat. Ha mindkettőjüket bevonod, hogy együtt találjatok megoldást a konfliktusra, hosszabb időre szól majd a béke. Ha rendszeresen, újra meg újra segíted őket közös megoldást találni, mindkettőjüket meghallgatva – akkor lassan megtanulják, hogy az összeütközéseiket ilyen módon is meg lehet oldani.

Érzelmi cunami…

Ha valamelyik gyereked mindenkivel összeakad a családban, jó eséllyel nehéz érzésekkel küzd. A gyerekeinkben is ott van az a szorongás, ami most mindannyiunkat átjár. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy az elmaradó születésnapi zsúr miatt szomorú, de a gyerekek nem tudják még olyan pontosan kifejezni a mélyebb érzéseiket. Biztosak lehetünk benne, hogy érzik a mi szorongásunkat is, és ez elbizonytalanítja őket.

A mozgás és a nevetés nagyon sokat segíthet a stresszoldásban. A gyerekeknek nagy szüksége van a mozgásra, hogy levezessék a feszültségeiket. Érdemes ezt ezért a napirendbe, de ezen túl közös hancúrozást is rendezni minden nap. Ez csökkenti a stresszhormonok szintjét – a nevetés ráadásul a kötődésért felelős hormonok szintjét is megemeli.

A harag általában egy fedőérzés. Ha a gyereked begurul, szinte biztos, hogy szorongás, bizonytalanság, szomorúság van mögötte. Vegyél egy mély lélegzetet, hogy nyugodt tudj maradni, és fejezd ki a megértésedet: „Nagyon fel lehetsz zaklatva, ha így beszélsz velem/a testvéreddel. Mi van veled? Meséld el nyugodtan, itt vagyok, figyelek rád!”.

Minél nagyobb biztonságot és nyugalmat érez benned, annál nagyobb az esélye, hogy felszínre bukkan, ami a dühössége mögött rejlik – akár még a könnyei is kifakadhatnak. Ha pedig így ki tud jönni belőle, ami dúl a lelkében, akkor utána megnyugszik, és nem lesz szüksége arra, hogy a testvérén verje le a feszültségeit.