Húsvétvasárnap jelentősége örömre hív bennünket
Krisztus feltámadott!
Halljátok meg asszonyok!
Kik kenetet hoztatok,
többé már ne sírjatok!
Feltámadt Krisztus!
Fülünkbe cseng a húsvéti örömének, mely azt a képsort vetíti elénk, amikor Jézus halott testéhez sietnek az asszonyok, hogy bebalzsamozzák, de az angyal, aki a sírnál őrt áll, felhívja figyelmüket: a sír üres, feltámadt, akit keresnek. Szaladtak az asszonyok az örömhírt átadni a tanítványoknak. Ennek az örömnek kell most bennünket is átjárnia a kereszténység legnagyobb ünnepének napján akkor is, ha nem tehetjük ki lábunkat otthonainkból. Itt a kihívás: úgy éljünk ma is, hogy szeretteink szemünkben tükröződni lássák a feltámadás örömét! Az ünnepi szentmise is arra irányítja figyelmünket, hogy a földi nehézségek, betegségek (lásd a most tomboló koronavírus), szenvedések és végül a halálunk után vár ránk a Jézussal való találkozás, az üdvösség. Még akkor is ez a mai egyházi ünnep üzenete, ha ezt nem személyesen és közösségben, hanem üres templomokban kell megünnepelje látszólag egyedül a pap, és a hívők csak virtuálisan lehetnek jelen.
Minden fájdalomnak, amit a nagyhét alatt magában hordott Jézus, ezen a hajnalon, húsvét szent ünnepén lesz végső, minden rosszat legyőző értelme. Ezért kötelező a liturgiában a húsvéti szekvencia éneklése. Ezért ragyogja be a templomot az éjszakai feltámadási szertartásban újonnan felavatott húsvéti gyertya fénye, szól a dicsőítő ének az orgona kíséretével: Resurrexit (Feltámadt!) Minden hívő a kereszténység legnagyobb ünnepét éli meg széles e világon.
Ebbe az ünnepbe az idén belerondít a koronavírus-okozta korlátozások sora, a betegséggel járó szenvedések. Az idén nem lehet személyesen megosztani tágabb családunkkal, barátokkal, szomszédokkal az örömünket, az idén visszafogottan a fehér abrosszal leterített házi oltárunkhoz vonulhatunk csak, és a technika eszközein keresztül fogadhatjuk be a húsvéti szentmise diadalünnepét. De ki kell tartanunk abban a reményben, amit a feltámadás üzen nekünk: nem csak a földiekre, hanem az égiekre kell tekintenünk, és abban a reményben kell megvallanunk ezen a napon hitünket, ami nem csak húsvétkor, hanem minden nap erőnk forrása kell legyen: Krisztus értünk szenvedett, meghalt, de harmadnapra feltámadt! Erőt vehet rajtunk a szomorúság, a betegségtől való félelem, a földi halál, de azok, akik Istenben bíznak, végérvényesen nem csalódnak.
Ne feledjük el, hogy Jézus sírjához emberek görgették oda azt a követ, mely elzárta szent testét. De a feltámadásakor nem emberek görgették el ugyanazt a követ… Most vírus formájában egy láthatatlan kő gördül mindannyiunk temploma, közösségi terei, otthona elé, és talán az idő múlásával egyre elviselhetetlenebb ennek a bezártságnak az érzése. De nem lehet teljesen úrrá rajtunk ez az állapot! Van egy örök és nem csalatkozó reményünk: van, aki emberfeletti hatalmával elgördítse a jelen nehézségek nehéz kövét. Egyedül Isten irgalmában és erejében bízva valósulhat ez meg! Ne felejtsük el, hogy Ő gördítheti el szívünkről és az emberiségről a nyomasztó köveket. Erre kell emlékeznünk húsvétvasárnap! Engedjük, hogy a megváltás fénye ragyogja be életünket a félelmek tengerében. Mert a szenvedések után a mi életünkre is ráköszönt a feltámadás fénye!
Kiemelt képünk forrása: Facebook.com
