Csokinyuszi nélkül
A megelőző években mind a televízió, mind az újságok és a hírességek, mind az internetes véleményvezérek és blogok osztogattak tanácsot a húsvétról, az ünnepről.
Ki-ki egy-egy családi recept alapján készített ételt javasolt a háziasszonyoknak, voltak olyan cikkek, amelyek egy szép beföldi szállodát ajánlottak a kikapcsolódni vágyóknak, mások tojásfestési praktikákat, de láthattunk már vegán húsvétra buzdító felhívásokat is.
Krisztus feltámadásáról azonban kevesek ejtettek szót, a húsvét nem volt más a huszonegyedik század emberének, mint egy wellness-hétvége valamelyik fürdővárosunkban, vagy jobb esetben családi hétvége a néphagyományok – amúgy egyre kozmetikázottabb – ápolása.
Az idei húsvét azonban sok mindenben eltér a tavalyitól vagy a tavalyelőttitől. Ez persze igaz sok mindenre, az érettségire, a tavaszi szünetre vagy a márciusi forradalmunk ünnepére. Vajon mitől lesz másabb a mostani húsvét? Az otthon maradó szomszédok miatt, akik idén kihagyják Lillafüredet? A csokitojások hiánya miatt? A maszkban siető emberek látványa okozza esetleg a nagyhét furcsaságát?
Igen.
S mitől lesz jobb ez a húsvét? – tehetjük fel a kérdést. Amikor járvány dúlja a világot, a fertőződések mértékének csökkenése majdnem a legjobb hír, amit olvashatunk, akkor mitől lehet jobb ez a húsvét?
Talán azért, mert Krisztus története talán sosem volt még ilyen aktuális. Mert a halál után jő a feltámadás. Mert erőt meríthetünk mi is Krisztus szenvedéstörténetéből. Egy új korszak jöhet a koronavírus után, és reménykedhetünk mi is, hogy ez itt, ez a járványos, karanténos kor most nem a vég, hanem valami jobb kezdete.
Kiss Adorján
Kiemelt képünk forrása az easterstockphotos.com
