Járvány idején sem pihen az Amnesty International – Kár!
Az állásfoglalás első pontja a mindig előhúzott egyenlőség kérdését feszegeti, és ezzel kapcsolatban az Amnesty arra jut, hogy
a járvány megfékezésére és lassítására hozott intézkedések nem vettek figyelembe olyan alapelveket, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy mindenki egyenlően élhessen jogaival, akár koronavírus-fertőzött, akár veszélyeztetett, akár egyik sem.
Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy már az elején leszögezik, hogy nem kellene semmilyen korlátozás, hiszen bármi ilyet hoznak, az sérti a fertőzöttek jogait. A felvetés annyira nonszensz, hogy vitába sem érdemes szállni vele, de azért félve mégiscsak felteszem azt a kérdést, hogy ha nem hoznának korlátozásokat, az nem sértené a többi ember egészséghez fűződő jogát?
Az Amnesty szakértői azonban erre is rá tudnak tenni egy lapáttal. Kritizálják ugyanis az európai országok által meghozott karantén-intézkedéseket. Egészen pontosan úgy fogalmaznak, hogy
a karantén az alkalmazásától függően különböző mértékben korlátozza az egyének személyes és mozgásszabadságát, s akár önkényes fogvatartásnak is minősülhet.
Erre, azt gondolom, csak annyit lehet mondani: szerencsére az emberek többsége normálisan gondolkodik, és nem úgy, mint az Amnesty. Ezt jól mutatja az is, hogy a környezetükkel szemben valóban felelősséget vállalók akár az önkéntes karantént is hajlandók bevállalni arra az időre, amíg fennáll a veszélye, hogy fertőzöttek lehetnek.
Az Amnesty az utazási tilalmakat és korlátozásokat is kritikával illeti. Az NGO úgy véli, ezek az intézkedések
gyakran érzékenyen befolyásolják azokat, akik családjukhoz kívánnak hazatérni, vagy akik szokásos üzleti tevékenységüket végeznék, illetve tanulni akarnának.
Kicsit úgy tűnik ebből, mintha az Amnestynél dolgozók lennének az egyedüliek a világon, akik még nem fogták fel, mekkora a baj. A Soros György működtette Nyílt Társadalom Alapítványok által is pénzelt NGO tevékenysége ebben a helyzetben kifejezetten káros. Akkor, amikor a fél ország arról győzködi az ország másik felét, hogy maradjon otthon, egyszerűen nem megengedhető, hogy valaki az emberi jogokra hivatkozva kampányoljon a korlátozó intézkedések ellen.
Ebben a helyzetben nekünk nem marad más, minthogy hallgassunk a hatóságokra – és a józan eszünkre.
