Véres összetűzések emléke: a fekete március évfordulója van

Nem sokkal az 1989-es változásokat követően Marosvásárhelyen a magyarság újabb nehézségeken ment át. Öt ember életét követelték az 1990. március 19-20-án zajlott összeütközések, melyekben közel háromszázan sebesültek meg. A románok fejszékkel, dorongokkal támadtak a magyarokra, akik békés tüntetéssel kérték a magyar nyelv újbóli használatát az oktatásban, és Kincses Előd megyei alelnök hivatalba való visszaállítását.

Az 1989. decemberi forradalom után Romániában folyamatosan erősödött a román nacionalizmus. A változásokat követően az országban egyre több olyan nacionalista szervezet alakult, mely azt vallotta, hogy az erdélyi magyarok Magyarországhoz kívánják csatolni szülőföldjüket. Az új román vezetés nem mutatott hajlandóságot arra, hogy érvényesítse a nemzeti kisebbségektől a kommunista diktatúra idején megtagadott jogokat, sőt az országot irányító Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) elnöke, Ion Iliescu februárban már a magyar szeparatizmus veszélyéről beszélt. Ezzel párhuzamosan a magyarok február és március folyamán a székelység fővárosában, Marosvásárhelyen több tüntetést szerveztek, mellyel a magyar nyelvű oktatás visszaállítását követelték. Az ilyen békés jellegű megmozdulásokon legtöbben körülbelül százezren vettek részt. Tudni kell, hogy ekkoriban Marosvásárhely még javarészt magyarlakta város volt, azóta sajnos ez az arány már fele-fele arányban magyar és román lakosságú lett, mivel több román vidékről is betelepítették a munkásokat.

Mikor elérkezett március 15-e, a helyi magyarság néma és méltóságteljes megemlékezéssel vonult ki a város főterére, és semmilyen rendbontás nem következett. Viszont másnap, március 16-án román szélsőségesek leverték egy gyógyszertár kétnyelvű feliratát, és minden magyar nyelvű plakátot letéptek, ami az útjukba került. Mivel a lázongók közül többen azt az álhírt terjesztették, hogy bántalmazták őket, az akkor Vatra Românească soviniszta román szervezet emberei felbujtották a magyarok ellen a környező falvakban élő román parasztságot.

Március 19-én a magyar nyelvű oktatásért folyó békés tüntetésként a marosvásárhelyi orvosi egyetem diákjai ülősztrájkba kezdtek, viszont ezt fel kellett függeszteniük, mivel Marosvásárhelyre érkezett a román kormány delegációja. Míg zajlottak az ezzel kapcsolatos tárgyalások, a utcákon a Vatra-féle szervezet tagjai román tömegeket toboroztak, akik magyarellenes skandálásokkal vonultak az utcákon. Javarészt nem beszámítható állapotú (ittas), a környék falvaiból származó munkás emberek voltak felfegyverkezve mindenféle mezei és kerti szerszámokkal. 

Délutánra a tömeggé duzzadt felvonulók követelték Kincses Előd, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa megyei alelnökének távozását, és irtózatos pusztítások közepette megrohanták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi székházát. Az ott dolgozókat éjnek idején katonák tudták végül kimenekíteni. Ekkor történt, hogy Sütő András író is súlyos fejsérüléseket szenvedett, mely incidensek közepette elvesztette egyik szemét is. Továbbá a felhevült tömeg az éjszaka során számos magyart bántalmazott, akiket kisebb-nagyobb sérülésekkel kórházba is kellett szállítani. 

1990. március 20. megrongált busz Marosvásárhelyen a fekete március során; Fotó:wikipedia.org

Március 20-án reggel a történtek fényében a magyar munkások sztrájkba léptek, a városháza előtt több tízezer magyar követelte, hogy Ion Iliescu elnök azonnal utazzon Bukarestből Marosvásárhelyre, és az addig történteket haladéktalanul vizsgálják ki, illetve Kincses Elődöt állítsák vissza hivatalába. Délutánra a román nacionalista szervezet szerte a Görgény völgyéből számos busszal szállított a városba olyan fejszékkel, dorongokkal felfegyverkezett parasztokat, akik a főtérről megpróbálták erőszakosan kiszorítani a magyarokat. Továbbá a román kormány tankokat is küldött a rend helyreállítására, melyeket végül nem vetettek be. Az összeütközések végül este értek véget, amikorra a környék cigánysága és székelysége hírét kapta a viszályoknak, és a magyarok védelmére sietett. Az összeütközéseknek összesen 5 halottja (három magyar és két román), illetve közel háromszáz sérültje volt. 

Az incidenst követően rendkívüli állapotot hirdettek, a helyzet többségében március 21-re rendeződött. A tárgyalások során mind a román, mind a magyar feleket hibásnak minősítették, és számos embert elítéltek (közel 40 főt), de mindebből csak ketten voltak románok. A legsúlyosabb ítéletet, tíz évet a cigány Cseresznyés Pál kapta, mert beletaposott egy földön fekvő románba, aki korábban láncfűrésszel támadt a magyarokra. A magyarok védelmére kelt romákat vezető Puczi Béla (akit szintén elítéltek és a börtönben megkínoztak) emléktábláját 2017-ben avatták fel a Nyugati pályaudvar falán.

A marosvásárhelyi pogromot a Securitatét felváltó, frissen alakult titkosrendőrség létjogosultságának igazolására használta fel, a magyarság körében pedig újabb kivándorlási hullám kezdődött. Magyarország, ahol március 25-én rendezték a szabad parlamenti választások első fordulóját, azonnal hivatalosan tiltakozott Bukarestnél és nemzetközi fórumokon is. Számos nagyvárosban demonstrációk zajlottak, Budapesten a Hősök terén több ezer ember tüntetett. A román kormány ugyanakkor Magyarországot tette felelőssé, mondván, hogy a március 15-i ünnepségek alkalmából Romániába érkező magyar állampolgárok „a román nép nemzeti érzelmeit sértő nyílt támadásokra ragadtatták magukat”, az események fő okát „a Románia ellen irányuló nacionalista, soviniszta és revizionista uszításban” jelölték meg.

A rendkívül kiéleződött kétoldalú viszony csak fokozatosan enyhült. A kedvezőtlen nemzetközi visszhang és a vádak magyar visszautasítása nyomán március 23-án egy újabb román közlemény már cáfolta, hogy Kovászna és Hargita megyében magyar állampolgárok erőszakra uszították és provokálták a lakosságot. Másnap Petre Roman kormányfő a magyar nagykövetet fogadva azon véleményének adott hangot, hogy normalizálódhat a helyzet, idővel jó kapcsolatok alakulhatnak ki a két állam között.