Szinte bármelyik portálra kattintunk, csak a koronavírus „jön” velünk szembe. Csak kapkodjuk a fejünket, és olvassuk a cikkeket. Kína, Olaszország, karantén, operatív törzs, kórházak, fertőzés – néhány olyan szó, amelyek talán az összes írásban fellelhetőek.

A közösségi médiában terjednek az álhírek és a jó tanácsok, szinte mindenki felhívja a figyelmet a helyes kézmosásra. Az internet népművészei hol pikírt, hol humoros, hol kínos mémekkel szórakoztatják magukat és a világhálót.

A rádió és a tévé is a koronavírustól hangos, ezt még akkor sem tudjuk elkerülni, ha valamely sportcsatornát szeretnénk nézni – a fertőzésveszély miatt törlik az eseményeket, legyen szó fociról vagy jégkorongról.

Az ellenzéki pártok politikai tőkét próbálnak kovácsolni a helyzetből, mellékhadtestként (vagy nem is annyira mellék…?) a kormánypártisággal nem vádolható újságok keltik a pánikot.

Az elhanyagolható támogatottsággal bíró hazai politikai erők szinte mindent jobban tudnak, olyanok ők, mint az ember, aki meg akarja tanítani a kertészt fát ültetni.

hirdetés

A baráti beszélgetések is egyre inkább a vírusról, az elmaradt színházi előadásról vagy az egyre több helyen elrendelt otthoni munkavégzésről szólnak.

Nem sok helyen láttam viszont, hogy mire van igazán szükségünk. Persze, tájékozódni kell, naprakésznek kell lennünk és a kézmosás sem haszontalan, sőt!

Azonban nem árt ezekben a napokban sem elfeledkeznünk az emberségről.

Ezekben a nehezebbnek ígérkező hetekben is segítenünk kell egymásnak és türelemmel kell lennünk. Segítsünk, akár egy-egy helyátadással a buszon, vagy csak egy-egy papírzsebkendőt adjunk azoknak, akiknek szüksége van rá!

Segítsünk az időseknek cipelni a bevásárolt árut, egy-egy bátorító mosolyt szórjunk el a nagyvilágban, ha már mindenki úgyis olyan gyanakvó!

És ilyenkor se felejtsünk el imádkozni, és bízni abban, hogy a vírus hamar lecseng és a halálos áldozatok száma pedig nem fog nőni, sem Magyarországon, sem a világ bármely más pontján.

Illetve, ha már nincs mozi, színház, koncert, meccs, akkor üssünk fel egy jó könyvet és igyunk egy jó teát! A nagyszüleit pedig, aki teheti, hívja fel és a mobil segítségével, virtuálisan ölelje meg!

Kiss Adorján

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.