Aktívabb apákat a családokba! – interjú Léder Lászlóval

 – Az előadások során foglalkozik egy olyan tabu témakörrel is, mint a szülői intimitás megváltozása a gyermekek születése után. Előfordul, hogy például jegyesoktatáson felkészítenek erre a jelenségre, de valószínűleg sok pár vág neki a családalapításnak azzal, hogy nincsenek tisztában a kapcsolatok és családok ez irányú dinamikájával. Előfordulhat, hogy a válások egy részét is ez okozza a gyermekek születése körüli időszakban?

 – A tapasztalat és a számok sajnos azt mutatják, hogy szinte egyáltalán nem vagyunk felkészülve erre az időszakra. A nagy boldogságot és a pozitív várakozást sokszor viharos idők követik a párok életében. Nagyon gyakran hallom apáktól, hogy nem találják a helyüket az új rendben, a feleségük és a gyermekük olyan zárt egységet képez, ahova nehezen jutna be. Az anyáktól pedig hallom, hogy a férjük kétszer annyit dolgozik, mint előtte, és magányosnak érzik magukat. A jó hír, hogy ezeknek a problémáknak a jelentős része egy kis tudatossággal megelőzhető.

 – Az erős elköteleződés és stabil párkapcsolat mellett mit tehetünk azért, hogy megőrizzük ebben a normatív krízisnek is nevezett időszakban a párkapcsolatunk korábbi dinamikáját? Egyáltalán szükséges a korábbi állapot fenntartása, vagy inkább egy új egyensúlyra való törekvés lenne az üdvözítő?

 – Az újratervezés  nélkülözhetetlen. Amit az Apa Akadémia mindig is képviselt, az az, hogy az apáknak kiemelt szerepük van a gyermekvállalás egész időszakában. Ha egy apa nincs egyenrangú félként az anya mellett, nehéz jó megoldást találni. Az aktív és szerető apai jelenlét az alapja a párkapcsolat megőrzésének is.

 – Az a férfi, aki családfenntartói szerepköréből adódóan kevesebbet van a friss anyukával és gyermekeivel, hogyan tud mégis jelen lenni és nem hátralépni, elősegítve utóbbival a távolságot?

– Ez talán a legnehezebb kérdés. Sajnos ebben az ügyben keveset értünk el. Évek óta szeretnénk, ha az apai születési szabadság a jelenlegi 5 napról hosszabb időre nőne. Nekem nagyon tetszik a román példa, ahol a 10 napos szabadság megduplázódik, ha egy apa születésfelkészítő tanfolyamon vesz részt. De legtöbbünknek van egyéni mozgástere ebben a kérdésben is. Sok édesapa ilyenkor szabadságot vesz ki, jobb helyeken a munkáltatók lazítanak a munkavégzés keretein, home office-t, rugalmas munkavégzést engedélyeznek, amiből mindenki csak profitálhat. A tapasztalatom, hogy amikor egy apa megérti és elhiszi, hogy a legfontosabb apai szerep az, hogy jelen van, akkor megtalálja a módját, hogy több időt lehessen a családjával. Ugyanakkor  a nemzetközi tapasztalatok szerint elodázhatatlan a gyed összegének jelentős növelése, ha azt akarjuk, hogy az apák is nagyobb számban otthon maradjanak. Ha nincs jelentős anyagi kockázata a gyednek, akkor már nagyon sok édesapa szívesen választja. Kiváló példa erre Németország.

 – Egy testvér születése is hatalmas változás a család életében, ekkor hatványozottan igaz, hogy szükség van az édesapa támogató jelenlétére. Hol követünk el hibákat apaként és anyaként egymás támogatásában? Mi az, ami pozitív irányba lendítheti ilyenkor a szülői és a családi szövetséget?

– Az első kérdés talán már maga a „testvértervezés”. Azt látom, hogy sok család túlgondolja ezt a kérdést, és valamilyen nehezen elérhető anyagi jóléthez kapcsolja, ami miatt sok gyermek nem születik meg. Már ez magában sokszor szakítópróba: az  egyik fél szeretné, a másik nem. Ebből megterhelő konfliktus lehet egy párkapcsolatban. Fontos lenne ilyen esetekben még időben tanácsadó szakember segítségét kérni, hogy a pár konszenzusra jusson, és mindketten jó érzéssel várják a kistestvért. A másik kérdés, hogy két vagy több gyermek jelenléte egy családban megint csak jelentős újratervezést igényel, és még aktívabb apai szerepet. Két gyermekkel egyedül maradni anyaként embert próbáló feladat, az apai szerep pedig nem merülhet ki a gyerekek bölcsődébe vagy óvodába fuvarozásában. Ennél sokkal aktívabb apára van szükség egy többgyermekes családban.

 – Az egyik előadásában arról is szó esik, hogy apaminta hiányában is lehetünk jó apák. Mekkora tudatosság kell ehhez? Fel tudjuk ismerni, hogy híján vagyunk a megfelelő példaképnek? Honnan meríthetünk ilyenkor inspirációt?

– Izgalmas kérdés. Azt látom, hogy amikor közeleg az apává válásunk időpontja, a legtöbb férfiben bekapcsol valamilyen ősi kód, ami felszínre hozza ezt a dilemmát. Ez nagyon jó alkalom arra, hogy az „apaság keresésében lévő férfiakat” megtámogassuk. Sokszor egy-egy alkalom elég ahhoz, hogy az apák beleálljanak az apaságba. Mindenkinek elmondom: ahány férfi, annyiféle apaság létezik, nem kell semmilyen modellnek sem megfelelni. Továbbá az apaság ösztön, ha hagyjuk, (és hagyják!) hogy működjön, működni fog. A következő nagy etap, mikor apává válunk, és aktiválódnak bennünk a saját apánktól látott minták. Erre előre fel kell készülnünk, mert itt sok hibát követhetünk el. Ekkor következik a tudatos apaság időszaka, amikor naponta sokszor fel kell tennünk magunknak  a kérdést: tényleg így szeretném csinálni, vagy lehet ezt jobban is? A rossz vagy hiányzó apaminta nem determinál arra, hogy mi ne csinálhassuk jobban. Azt látom, hogy a férfiak számára két nagy inspiráció létezik: a párjuk apaképe és támogatása, illetve a baráti vagy ismeretségi körben található pozitív apaminta. Mindkettőre nagy szükség van! Az apaság kialakulása egy szenzitív és törékeny időszak.

 – Milyen jó tanácsokkal tudna szolgálni azon szülők számára, akik – akár apaként, akár anyaként – lavíroznak a munka–magánélet egyensúly megteremtésében? Hogyan tudnák ezt a kettős szorítást enyhíteni, s minőségi módon megélni a jelenlétüket a családban és a saját életükben?

– A legfontosabb talán a babamarketing-stop parancsa! Vagyis, hogy ne vállalják  túl magukat a baba érkezése előtti időben. Ilyenkor nem tanácsos költözködni, lakást felújítani, hitelből új autót vásárolni, ami miatt apának (és sokszor anyának is) is kétszer annyit kell majd dolgoznia. Ugyanez igaz a munka frontjára is. Ha lehet, ne ilyenkor vállaljunk el vezetői beosztást, külföldi utazásokat vagy csak egyszerűen hétvégi túlórát, mert nem fog menni. A harmadik, hogy merjünk segítséget kérni és elfogadni a környezetünktől, mert minden segítség aranyat ér ebben az időben.

– A családok napjainkban sokszor nagyon izoláltak: az anyukák egyedül vannak otthon, a barátok vagy távol, vagy nincsenek hasonló élethelyzetben, az apák sokszor nem támogatják egymást a nehézségekben, inkább versenyeznek: kinek jobb alvó a gyereke, ki tud többet különprogramozni. A nagyszülők dolgoznak, sok a zöldözvegy, és még sorolhatnánk… Visszafordíthatatlanul az individualizálódás útjára lépett a társadalmunk? Mi az, ami ebben a helyzetben megtart és megerősíthet abban, hogy én és a családom jó irányba megyünk, nem vagyunk egyedül?

 – Azt látom, és ez számomra is nagyon motiváló, hogy az Apa Akadémia alkalmakon a jelenlévők örömmel osztják meg egymással a kérdéseiket és a jó tapasztalataikat is. Ettől lesz igazi fórum. Itt nem érzek semmilyen rivalizálást vagy alakoskodást. Inkább bizonytalanságot és útkeresését. Továbbra is azt gondolom, hogy ma egy pár vagy egy család sokkal nagyobb támogatásra szorul mint 30, 40 vagy 100 évvel ezelőtt, mert bonyolultabb lett az életünk. Az én kis csendes apaforradalmam igazából erről szól.