Kalandtúra földi túravezető nélkül – őszintén az örökbefogadásról
A Párbeszéd Háza Családban maradva címmel megjelenő videósorozata olyan házaspárok életébe, gondolataiba enged bepillantást, akik súlyos krízisek után álltak talpra, s erősödtek meg egymás iránti szeretetükben.
Korábban megjelent videóikban arra keresték a választ, mi tarthat meg egy házasságot, ha a szülők autizmussal élő gyermeket nevelnek, s másik két beszélgetés feszegette az egymástól való eltávolodás témakörét olyan kiélezett helyzetekben, mint egy gyermek elvesztése, vagy – sokgyerekesként – egy újabb szülés utáni leterheltség.
A negyedik videó egy szintén elgondolkodtató élethelyzetet tár elénk: le lehet küzdeni a gyermektelenség és az örökbefogadás által életünkbe érkező nehézségeket? Egy olyan házaspár legbensőbb gondolataiba kaphatunk bepillantást, akik őszintén szembenéztek legbensőbb félelmeikkel, s ehhez mertek külső segítséget kérni. Mi történik akkor, ha nem jön a gyermekáldás? Milyen nevelőszülőként, ha roma gyermekeket fogadunk örökbe? Hogyan tudunk leszámolni saját előítéleteinkkel? Mi – vagy éppenséggel ki – vezet minket ezen az élethosszig tartó kalandtúrán?
Egy pár, akik úgy tekintenek az örökbefogadott gyermekükre, mint egy virágra, akit magonc korában kaptak, s csak sejtik, mi fejlődik majd ki belőle. Folytonos odafigyelés, szeretet és elfogadás, valamint önmagunkra reflektálás, s a problémákkal való kíméletlen szembenézés – egy példaértékű életút története:
A sorozat utolsó, befejező részében egy szintén egyetemes, mindannyiunk életében könnyen előforduló problémával való szembenézésről olvashatunk: mi történik akkor, ha az egyik fél úgy érzi, szerelmes lett? Feltétlenül a házasság végét jelenti egy ilyen helyzet? Vagy éppen ellenkezőleg: megfelelően kezelve a felek egymáshoz közeledését is eredményezheti? Hiszen nem elég magamat és a házastársamat szeretni, szeretni kell a házasságunkat is!
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
