Ungváry Zsolt: „Orbán Viktor azt üzente” – Birkapásztor vagy felelős vezető?

Pedig a dolog éppen fordítva van. A miniszterelnök a mi szívünkből beszél, a mi elképzeléseinket, vágyainkat, céljainkat fogalmazza meg és képviseli. Ezért szavaztunk rá. Inkább azt mondanám, még ő csitít minket. 2002-ben sokunkban ott élt a vágy, hogy a túlzottan bársonyosra sikeredett rendszerváltást tizenhárom év múltán kicsit radikálisabban újrajátsszuk, de ő rögtön elismerte a választás végeredményét, fejet hajtott a többség akarata előtt. 2006 őszén megint csak ő volt, aki az utcai harcot is vállalókat inkább az urnákhoz terelte, az úgynevezett szociális népszavazással, demokratikusan megüzenve Gyurcsánynak, amit Horn Gábor olyan plasztikusan foglalt össze egyetlen mondatban. („Azt mondták, Feri, hogy menj a p…ba.”)

Ezek a visszatérő vélekedések, amelyek Orbánnak tulajdonítanak minden jobboldali jelszót, publicisztikát, társadalmi-politikai fejleményt, egyházi állásfoglalást vagy NAT melletti kiállást, roppant sértőek ránk, keresztény-nemzeti-konzervatív választópolgárokra nézve.

Teljesen hülye báboknak vélnek minket, akiknek egy másik embertől (politikustól) kell megtudnunk, mit gondoljunk hazáról, nemzetről, hitről, jövőről.

Pedig vagyunk annyira önállóak, hogy ne kelljen egy főnök iránymutatására várnunk. Ez éppen az ő mentalitásuk: nekik kell egy moszkvai, brüsszeli vagy hazai pártdirektíva, hogy megtudják, mi is a véleményük. Érdekes módon az ő véleményük mindig egybecseng az aktuális nagyhatalom, a hazánkra éppen szemet vető személyek vagy birodalmak céljaival, és soha nem esik egybe a magyar érdekekkel. Alattvalói mentalitással, megfelelési kényszerből a józan ésszel is hajlamosak szembemenni. (Ki volna képes akkora baromságot bevenni, hogy hetvennyolc féle nem létezik, vagy hogy fel kell vásárolni a lisztet, mert a hatvanmilliós Olaszországban háromszázan elkapták a náthát?)

Nagyon leegyszerűsítve: pontosan azok manipulálják és látják el kamu témákkal a rájuk hallgató tömegeket, akik ezzel vádolják Orbánt, miközben ő demokrataként évtizedek óta a választóinak az akaratát képviseli. Örülünk, ha kimondja, amit gondolunk, esetleg tovább is gondolja vagy pontosabban fogalmazza meg, de a miniszterelnök alapvetően egy alkalmazott. A mi alkalmazottunk. Ha nem vagyunk vele megelégedve, majd faképnél hagyjuk.

Ugyanakkor ma nekünk nagyobb szükségünk van Orbánra, mint neki ránk.

Nem ő kapaszkodik a hatalmába, mi kapaszkodunk beléje, mert nem tudjuk, ki más tudná megfelelően képviselni az érdekeinket és értékeinket. Ő már bőven beírta magát a magyar históriába (lassacskán az európaiba is).

A szolgalelkűen szocializálódottakkal ellentétben mi azt gondoljuk mindenkori vezetőinkről, amit Vörösmarty a Szép Ilonkában megfogalmazott. Az álruhás Mátyást vendégül látja az ősz Peterdi, közösen isznak Hunyadi Jánosra. És amikor az öreg a poharát a királyra emeli, Mátyás így kezdi az áldomást: „Éljen hát a hős vezér magzatja, addig éljen, míg a honnak él!”

Legyen ez vezérfonala minden magyar politikusnak.

Kiemelt képünkön Orbán Viktor miniszterelnökkel szelfiző diákok a XI. Szakma Sztár Fesztiválon a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban 2018. április 23-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt