Ő Jelenits István, akibe páros lábbal beleszállt az Index

A múlt hét végén kiadott (egyházi fenntartású iskolákban tanító pedagógusok által szignált) állásfoglalást követően élénk vita bontakozott ki a magyar sajtóban. Lapunk az ügy kapcsán több neves piarista szakembert és öregdiákot is megszólaltatott, köztük Jelenits István szerzetestanárt. Jelenits nem tartotta megfelelőnek a nyilatkozat kiadásának körülményeit, amiért az ellenzéki sajtóban azonnal revolverezni kezdték.

Az Index például odáig ment az ügyben, hogy a szerzetes nyilatkozatát „a Kádár-kor legszebb éveit idéző” megszólalásnak minősítette, azaz gyakorlatilag kommunista tempóval vádolta meg az élő legendaként számon tartott Jelenitset. (Éppen az Index, az a lap, amely máskor büszkén mutatja fel a Che Guevara-pólókat, és mosogatja tisztára a kor szellemi-lelki örököseit…) 

Lássunk tisztán: az Index azt a Jelenits Istvánt kommunistázta le, aki világ életében (rendkívül gazdag életmű keretében) ellene mondott mindannak, amit a Kádár-kor eszmeisége képviselt, azzal szemben helyezkedett el, és generációk sorát nevelte hazaszeretetre, keresztény értékekre, a szabadság szeretetére. Ami persze bökheti az Index csőrét: az általa közvetített értékeket elsajátító fiatalok később meglehetősen ritkán szavaztak balra. 

A teljesség igénye nélkül: Jelenits Istvánt 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal állami kitüntetéssel ismerték el. 2001-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki példaértékű teológusi tevékenységéért, filozófiai mélységű műveiért, pedagógusi és lelkipásztori működéséért, továbbá a katolikus oktatás újjászervezésében vállalt szerepéért,

a piarista rend szellemének és hagyományainak megmaradásáért és megerősítéséért vállalt fáradhatatlan munkálkodásáért.

Számos egyéb kitüntetésben részesült, 1999-ben Eötvös József-díjban, 2000-ben Trefort Ágoston-díjban, 2001-ben Magyar Örökség Díjban, 2003-ban Prima díjban a magyar oktatás és köznevelés kategóriában, 2005-ben Fraknói Vilmos-, 2007-ben Stephanus-díjban. 2012-ben megkapta a Corvin-láncot, Budapest díszpolgára. Felsorolni sem egyszerű, még úgy sem, hogy sok elismerésben részesült a fentieken túl is.

És amit nem lehet eléggé hangsúlyozni:

Jelenits István maga a nagybetűs Ember.

Generációk nevelője és példaképe, szellemi világítótorony, aki tudományos művein, értekezésein, cikkein, előadásain keresztül mindent megtett, hogy hozzájáruljon egy krisztusibb ország felépítéséhez. 

Ebbe a Jelenits Istvánba szállt bele páros lábbal Joób Sándor az Indexen, mondván, nyilatkozata a Kádár-kor legszebb éveit idézi – persze jó lenne tudni, Joób miért gondolja, hogy voltak egyáltalán szép évek a magyarok vérében fogant, majd az országot végletekig eladósító, szellemet-lelket butító, a kisemberi attitűdben feloldódó Kádár-korban… Ráadásul kiforgatja a szerzetes szavait, aki véletlenül sem mondta azt, hogy egy magyar állampolgár ne fogalmazza meg saját véleményét. Ez a ferdítés valószínűleg az Index-fémjelezte objektív tájékoztatás sajátja. 

Kiállunk Jelenits István mellett és elítéljük az Index aljas húzását!

Köszönünk mindent, amit értünk tett, Tanár Úr!