Humor és gyermekszív kéz a kézben
Varázslatos a kisgyermekek világa. Életünk első pár éve meghatározó, ugyanakkor legtöbbször az akkor megélt érzések, történések jelentős része a feledés homályába vész. Csupán a családi legendáriumokból értesülhetünk arról, amit valahol mélyen magunkban őrizgetünk: gyerekkorunk meghatározó eseményeiről. Ezek újraélése bizony nemcsak gyermekként, de felnőttként is hatalmas érzelmi munícióval tarisznyál fel minket, hiszen jó esetben a szeretet burkában töltött évekről beszélünk.
Ezt a különös és ködbe vesző világot mutatja most be nekünk Lackfi János legújabb kötete, az Életem első könyve, mely egy kisgyermek életének fontos pillanatait kötötte egy csokorba. Az ő szemén keresztül láthatjuk ezeket a történeteket: az első sírás, első bilizés, első biciklizés, sőt, az első kocsmai látogatás eseményeit. A közvetlen, humoros és ugyanakkor nosztalgikus hangnemnek köszönhetően pedig kortól függetlenül visszarepülhetünk ezekbe a feledhetetlen pillanatokba – mintha most is éreznénk azt a szívfacsaró gombócot, ami az első barátunk elvesztése vagy éppen az első bábszínház-látogatás alkalmával fojtogatta torkunkat. Mintha bekukucskálhatnánk annak a toronyszobának a kulcslyukán, mely láthatatlan falat képez a gyermekkori és felnőttkori önmagunk között.
Első ránézésre a leírt történeteket a legkisebb korosztály számára készítette az író, s valóban, a gyermekek csillogó szemmel, kuncogva és lelkesedve hallgatják a sztorikat, amelyeket még napokkal később is fel-fel idéznek. Ám az érzékeny és találó témaválasztás új kaput nyit a mesemondás birodalmában: az olvasó, azaz a szülő gondolatait is beindítja, emlékezésre készteti. Így lesz az egyszeri esti meseolvasásból közös családi múltidézés, ahol nem csupán a kisgyermekek első élményei, de a szülők, sőt, a nagyszülők meghatározó élményei is felszínre kerülnek. Nem véletlen, hogy a könyv korosztályi besorolás tekintetében családi könyvként jelent meg a piacon. Elmélyülésre és gondolkodásra, emlékezésre és megtartásra késztet, ami a családi szeánszok fontos és életre szóló tartozéka.
Nem biztos, hogy eszünkbe jutna, most mégis homályosan feldereng egy családi történet, amelyet még az édesanyánktól, a nagyszüleinktől hallottunk, amikor tea helyett sör került a cumisüvegbe. Esetleg gyermekünk aprócska korából jönnek elő rég elfeledett epizódok – az első lépések zaja, az első könnycseppek sós íze. S ami a lényeg: mindezt könnyed, humoros formában tehetjük meg, ami segíti az emlékek feldolgozását. Lackfi János hat gyerekes apukaként, sőt, nagypapaként kiváló érzékkel választja ki az említésre méltó eseményeket, amelyek átélését Agócs Írisz kedves, érzékeny rajzai segítik, s hozzák még közelebb a legkisebb olvasókhoz.
Egy fájdalmunk van csupán a kötet kapcsán: annak rövidsége. Ám reméljük, hogy a költő ezt csupán egy hosszabb sorozat első fejezeteként vetette papírra, s hamarosan találkozhatunk a következő korosztály meghatározó történeteivel, majd az első szerelem, később pedig az első közös autó és első gyerek témakörökkel is. Addig is biztosak vagyunk benne, hogy nem egyszer, nem kétszer lapozzuk majd át a most megjelent történeteket, hogy újra és újra megszeretgethessük a könyv lapjain fel-fel bukkanó kisgyermekkori énünket.
